Évjáratos cikksorozatunk előző epizódjaiban alaposan körüljártuk, mik az idei tapasztalatok Tokajban, Sopronban, Szekszárdon és a Balaton északi partján. Láthattuk, hogy szőlő és szőlész számára milyen kihívásokkal jár egy ilyen extrém forró évjárat. A mai cikk a szüreti tapasztalatokon túl a borokban várható ízeket mutatja be; kicsit a jövőképet is elemezzük: hogyan lehet alkalmazkodni a klímaváltozás tendenciáihoz és arról is szó lesz, hogy a borok árazásban milyen hatásai lehetnek mindennek.
Korábbi szüret, koncentráltabb aromák
Az aszály nemcsak a termés mennyiségére, hanem a szőlő érésére és a borok várható ízeire is hatással volt. A három pincészet (Steigler, Skrabski, Eszterbauer) tapasztalatai alapján a kisebb hozam mellett koncentráltabb beltartalmi értékek és intenzívebb aromák is jellemezhetik az idei évjáratot.
A Steigler Pincénél már augusztus közepén láthatóvá váltak a szárazság következményei, amikor a levelek sárgulni kezdtek. Varga Tamás elmondta, hogy a folyamat idő közben megállt, a reggeli harmat is valamelyest javított a körülményeken, és a szőlő fejlődése nagyjából a megszokott ütemben haladt aztán, az idei szüretet azonban már szeptember 14-én (!) befejezték. Ilyen korán végződő szüretre korábban még nem volt példa náluk.
Az aszálynak ugyanakkor lehetnek pozitív hatásai is a borok minőségére. Varga Tamás szerint koncentráltabb íz- és illatvilágú borok születhetnek, az Irsai Olivér és a muskotály-fajták esetében pedig különösen szépen megmutatkoztak a jellegzetes aromák. A vörösboroknál óvatosan kellett eljárniuk, mert szerették volna elkerülni a (forróság miatt megvastagodott héjból származó) túlzott tannintartalmat és a túlérett szőlőből adódó ízjegyeket is.
A Skrabski Pincészetnél szintén biztatóak az első tapasztalatok. Petrák Fanni szerint az alacsony terméshozam ellenére a mustokban szép a sav és a cukor egyensúlya, az aromák pedig már az erjedés kezdetén meglepően intenzívnek mutatkoztak. A pincében a különböző tételek is izgalmas primer aromákat mutatnak: a spontán erjedő olaszrizlingben például banános-cukorkás jegyek jelentek meg, míg a rajnai rizlingben érett sárgabarack, a furmintban pedig ananász és grapefruit aromái érezhetők. A pincészetnél úgy látják, hogy a nehéz, aszályos év ellenére karakteres, gazdag és aromákban tehát különösen erős borok születhetnek.
A szekszárdi tapasztalatok szerint a kadarka sokkal jobban alkalmazkodik a vízhiányhoz, mint több nemzetközi szőlőfajta. A merlot például kifejezetten nehezen viseli a tartós szárazságot Magyarországon. Csatári Vivien szerint ezért a kadarka jelentősége a jövőben tovább növekedhet, és népszerűbbé válhat Magyarországon, ami Szekszárd számára az exportpiacokon is kedvező lehetőségeket teremthet. A kadarka kiemelt szerepet tölt be a pincészet életében. A borászat az idei évjárattól elsősorban a kadarka esetében vár kimagasló minőséget, de a kékfrankosban is nagyon bízik. A szekszárdi tapasztalatok szerint a helyi, hagyományos szőlőfajták jól alkalmazkodnak a borvidék adottságaihoz, és a szélsőséges időjárás ellenére is kiváló eredményeket produkálhatnak. Az Eszterbauer Borászat szortimentjében egyébként is kiemelt hangsúlyt fektet ezekre a fajtákra, mert úgy gondolják, hogy különösen jól képesek megmutatni a szekszárdi borvidék egyedi karakterét és értékeit.
Egyre több kihívás elé állítja a borászatokat a klímaváltozás
A tartós vízhiány önmagában is komoly nehézséget jelent, a borászoknak azonban más problémákkal is számolniuk kell. Varga Tamás szerint a különböző nehézségek összeadódnak, hiszen nem kizárólag az aszály nehezíti a szőlőtermesztők helyzetét. Az amerikai szőlőkabóca és az általa továbbvitt betegségek (így a fitoplazma) terjedése szintén komoly károkat okozhat egyes területeken, így a termelőknek egyre több kihívásra kell egyszerre megoldást találniuk.
Csatári Vivien szintén kiemelte az amerikai szőlőkabóca jelenlétét, amelynek terjedését a meleg időjárás is elősegítheti. A három pincészet tapasztalatai alapján a jövőben egyre fontosabbá válhat, hogy a termelők ne csak az aktuális időjárási körülményekhez alkalmazkodjanak, hanem hosszú távon is felkészítsék ültetvényeiket a szélsőségesebb időszakokra.
Vízmegőrzés és talajjavítás: a jövő egyik kulcsa
Az öntözés segítséget jelenthet a tartós szárazság idején, de nem minden ültetvényben lehet megfelelő rendszert kialakítani. Varga Tamás szerint ezért legalább ilyen fontos a talaj vízháztartásának javítása, valamint annak elősegítése, hogy a lehulló csapadékot a növények minél hatékonyabban tudják hasznosítani.
A Steigler Pincénél különböző talajjavító módszerekkel kísérleteznek. Olajretekből és fehér retekből álló magkeveréket vetettek el, amelyet még a tél beállta előtt mulcsként szeretnének hasznosítani. A cél a talaj szerkezetének és vízmegtartó képességének javítása, hogy a jövőben akár kisebb mennyiségű csapadékot is hatékonyabban tudjon felvenni és megtartani a talaj.
Emellett a talaj felső, körülbelül 5–6 centiméteres rétegének megfelelő művelésére is figyelmet fordítanak. A felszínen kialakuló hajszálrepedéseket meg kell szüntetni, hogy a nedvesség ne távozzon olyan gyorsan. Ehhez forgókapát is használnak, amellyel éppen csak megmozgatják a talaj felszínét. Ezekkel a módszerekkel igyekeznek megőrizni a rendelkezésre álló vizet, és felkészíteni az ültetvényeket a jövőben várható, egyre szélsőségesebb időjárási körülményekre.
A kisebb termés nem feltétlenül jelent azonnali áremelést
A terméskiesés és az emelkedő termelési költségek komoly kihívást jelentenek a borászatok számára, de nem minden pincészet tervezi, hogy ezeket a terheket a fogyasztókra hárítja.
Az Eszterbauer Borászatnál egyelőre szeretnék megőrizni a jelenlegi árakat a lehetőségeikhez mérten, és továbbra is a megszokott, magas minőségben kínálni boraikat.
A hosszú távú alkalmazkodás tehát nemcsak a szőlőtermesztési gyakorlat megváltoztatását, hanem a gazdasági döntések átgondolását is megköveteli. A termés mennyisége, a termelési költségek és a fogyasztói árak közötti egyensúly megtartása az aszályos évjáratokban különösen nagy feladat lehet.
Mikor ismerhetjük meg az idei évjárat valódi arcát?
Bár a szüret lezárult, és az első tapasztalatok már rendelkezésre állnak, az idei borok teljes potenciálját még korai lenne megítélni.
Az Eszterbauer Borászatnál a fehérborok és a rozék piacra kerülésére még várni kell. Csatári Vivien elmondása szerint várhatóan a következő tavasszal válik kóstolhatóvá többek között a Sógor Kadarka és a Tanyamacska Kékfrankos is, a rozékkal és a fehérborokkal együtt. Ekkor már jóval átfogóbb képet kaphatnak arról, milyen minőséget hozott az idei évjárat.
A komolyabb, nagy vörösborokra többet kell várni. Ezek a borok a hordós és palackos érlelés folyamán többet pihennek, hogy elérjék a kívánt érettséget és komplexitást. Az évjárat teljes potenciálját ezért csak később lehet majd igazán megítélni.
Az idei évjárat egyik legfontosabb tanulsága, hogy a tartós aszály hatásai nem egyformán jelentkeznek minden ültetvényben. A talaj, a fekvés, a tőkék kora és a szőlőfajták tulajdonságai egyaránt befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét. Az azonban mindhárom pincészet tapasztalataiból egyértelműen kirajzolódik, hogy a víz megőrzése és a szélsőséges időjárásra való felkészülés a magyar szőlőtermesztés jövőjének egyik meghatározó kérdése lesz.
