Az idei évjárat egyik meghatározó kérdése, hogy a tartós szárazság milyen hatással volt a szőlőültetvényekre, a termés mennyiségére és a borok minőségére. A csapadékhiány egyes területeken jelentős terméskiesést okozott, főleg ott, ahol a szőlőfajta sajátosságai és a termőhelyi adottságok sem segítették elő a termős bőségét. A szélsőséges időjárás a borászokat arra is figyelmeztette, hogy a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízmegőrzésre és az alkalmazkodásra.
A soproni Steigler Pince borászát, Varga Tamást, a szekszárdi Eszterbauer Borászat képviseletében Csatári Vivient és Klein Miklós szőlészeti és borászati vezetőt, valamint a Skrabski Pincészet részéről Petrák Fannit kérdeztük az idei aszály tapasztalatairól, a szőlőültetvények állapotáról, a várható borminőségről és a következő évek kihívásairól.
Jelentős terméskiesés, veszélybe került tőkék
Az idei aszály hatásai mindhárom pincészet tapasztalatai alapján érezhetőek voltak, a károk mértéke azonban az egyes ültetvények között jelentős eltéréseket mutatott.
Varga Tamás elmondta, hogy Sopronban, a Fertő-tó partján és a környező dűlők felszínén jellemzően köves a talaj, és csak kevés helyen található agyagosabb, a nedvességet jobban megtartó termőréteg. Emiatt a csapadék gyorsan átszivárog a talajon, ott az idősebb tőkék tudják és legfeljebb a mélyebb talajrétegekből hasznosítani a rendelkezésre álló vizet.
A Steigler Pincénél egy 3 hektáros ültetvényt is öntözni kellett, és országszerte több helyen halljuk, hogy az öntözésnek lassan lesz racionalitása szőlőkultúrákban is (noha ez hazánkban nem bevett gyakorlat termő ültetvényeknél). Azon a területen a termés egy részét le kellett szedniük, illetve fel kellett áldozniuk annak érdekében, hogy megmentsék a tőkéket. Az öntözés során soronként mintegy 2000 liter vizet juttattak ki, és nehéz megmondani, ebből mennyit tudtak ténylegesen hasznosítani a növények. A szárazság súlyosságát jól mutatta, hogy a sorok túlsó végén már az őzek is a kijuttatott vízből ittak.
Az idősebb soproni ültetvények valamivel jobban viselték a szélsőséges körülményeket, de ezeken is körülbelül 40 százalékos terméskiesést tapasztaltak. A kézzel szedett szőlőnél szintén jól látszott a különbség: míg korábban egy ládába nagyjából 400 kilogramm szőlő fért, idén az ugyanolyan telinek tűnő ládákba mindössze 290 kilogramm került. Ennek oka az volt, hogy a bogyók rendkívül aprók maradtak.
A Kárpát-medence délebbi pontjain, így Szekszárdon ezzel szemben nagyobb különbségek mutatkoztak az egyes területek között. Klein Miklós szerint voltak olyan ültetvények, ahol az aszály ellenére az előző évekhez hasonló, sőt helyenként valamivel magasabb termésmennyiséget értek el. Más területeken azonban jóval komolyabb problémákkal szembesültek: egyes ültetvényeken a terméskiesés elérte a 30–40 százalékot, és szőlőtőkéket is veszítettek. Bár ez utóbbi nem jelentett számottevő százalékos veszteséget, mindenképpen figyelmeztető jel a jövőre nézve.
A Skrabski Pincészetnél a tavalyi évhez képest valamivel több gyümölcsöt szüreteltek, az aszály miatt azonban továbbra is nagyon alacsony a terméshozam. Petrák Fanni elmondta, hogy a nyáron lehullott 20 milliméter esőnek köszönhetően a fürtök a szüret idejére szépen kiteltek. A korai szüreti időpont ellenére gyönyörű, biológiailag érett szőlőt tudtak betakarítani. A pincészet tapasztalatai így jól mutatják, hogy a csekély mennyiségű nyári csapadék is fontos szerepet játszhatott a termés alakulásában, bár a tartós vízhiány hatásait nem tudta teljesen ellensúlyozni.
Az idei évben tehát nemcsak a borvidékek, hanem az egyes ültetvények között is jelentős különbségek mutathatók ki. A termőhely adottságai, a tőkék kora és a szőlőfajták szárazságtűrése egyaránt befolyásolta, hogyan viselték a növények a tartós vízhiányt.
Az idősebb tőkék előnyben, a fiatal ültetvények nagyobb veszélyben
A szőlő szárazságtűrésében a tőkék kora is meghatározó szerepet játszik. Csatári Vivien szerint az idősebb, jól megerősödött növények egyik fontos ismérve, hogy mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően a talaj alsóbb rétegeiből is képesek vizet felvenni. Ezért a tartós csapadékhiányt is könnyebben átvészelik.
A fiatal ültetvények esetében azonban jóval nagyobb a kockázat. Ha nem biztosítható a megfelelő vízellátás, a fiatal szőlőtőkék akár ki is pusztulhatnak, ami hosszú távon komoly kihívást jelenthet az egész magyar szőlészeti ágazat számára.
Az Eszterbauer Borászat a kadarka szárazságtűrő adottságai és növekvő népszerűsége miatt döntött úgy, hogy újabb ültetvényeket telepít ebből a fajtából. Az idei év azonban a fiatal kadarkák számára is rendkívüli nehézségeket hozott: a kis tőkék éppen csak annyi vízhez jutottak, amennyi az életben maradásukhoz elegendő volt.
A soproni tapasztalatok szintén azt mutatják, hogy az idősebb ültetvények valamivel ellenállóbbak, de ez sem jelent teljes védelmet. A Steigler Pincénél az idősebb tőkék esetében is jelentős, mintegy 40 százalékos terméskiesést tapasztaltak.
Nem mindegy, hol áll a szőlő: a talaj és a fekvés is számít
A talaj összetétele és a dűlők fekvése alapvetően befolyásolja, hogy egy ültetvény mennyire képes átvészelni a csapadékhiányos időszakokat.
A soproni sajátosságok és nehézségek már szóba kerültek, Szekszárdon a talaj vízmegtartó képessége viszonylag jó, ami alapvetően előnyt jelent a szőlő számára. Klein Miklós tapasztalatai szerint ugyanakkor a fekvés is egyértelműen meghatározó tényező volt: a nyugati fekvésű szőlőültetvényeket jobban megviselte az aszály, míg az enyhébb északi fekvésű területek valamivel könnyebben átvészelték a száraz időszakot. Emellett a dűlő meredeksége és a talaj összetétele is szerepet játszik abban, hogy egy ültetvény mennyire képes ellenállni a vízhiánynak.
Az idei évben olyan kevés csapadék hullott Szekszárdon, hogy a különböző talajtípusok közötti különbségek kevésbé tudtak érvényesülni. Gyakorlatilag mindenhol olyan mértékű volt a vízhiány, hogy ebből a szempontból nehéz valódi összehasonlítást tenni.
Akadtak azonban olyan szekszárdi területek is, amelyek a szélsőséges időjárás ellenére kifejezetten jól teljesítettek. Ilyen a Porkoláb-völgy, ahol az ültetvények védettebb fekvésüknek ennek köszönhetően kevésbé voltak kitéve az erős napsugárzásnak. Hasonlóan jó eredményt hozott a Bodzás-dűlő is, melyet erdős területek vesznek körül, így a környezeti adottságok valamelyest mérséklik a szélsőséges időjárás hatásait.
Összességében a védettebb fekvésű, alacsonyabban elhelyezkedő szekszárdi ültetvények jobban átvészelték az aszályt, és termésmennyiség szempontjából is kedvezőbb eredményt hoztak.
Az idei évjárat egyik meghatározó kérdése, hogy a tartós szárazság milyen hatással volt a szőlőültetvényekre, a termés mennyiségére és a borok minőségére. A csapadékhiány egyes területeken jelentős terméskiesést okozott, főleg ott, ahol a szőlőfajta sajátosságai és a termőhelyi adottságok sem segítették elő a termős bőségét. A szélsőséges időjárás a borászokat arra is figyelmeztette, hogy a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízmegőrzésre és az alkalmazkodásra.
A soproni Steigler Pince borászát, Varga Tamást, a szekszárdi Eszterbauer Borászat képviseletében Csatári Vivient és Klein Miklós szőlészeti és borászati vezetőt, valamint a Skrabski Pincészet részéről Petrák Fannit kérdeztük az idei aszály tapasztalatairól, a szőlőültetvények állapotáról, a várható borminőségről és a következő évek kihívásairól.
Jelentős terméskiesés, veszélybe került tőkék
Az idei aszály hatásai mindhárom pincészet tapasztalatai alapján érezhetőek voltak, a károk mértéke azonban az egyes ültetvények között jelentős eltéréseket mutatott.
Varga Tamás elmondta, hogy Sopronban, a Fertő-tó partján és a környező dűlők felszínén jellemzően köves a talaj, és csak kevés helyen található agyagosabb, a nedvességet jobban megtartó termőréteg. Emiatt a csapadék gyorsan átszivárog a talajon, ott az idősebb tőkék tudják és legfeljebb a mélyebb talajrétegekből hasznosítani a rendelkezésre álló vizet.
A Steigler Pincénél egy 3 hektáros ültetvényt is öntözni kellett, és országszerte több helyen halljuk, hogy az öntözésnek lassan lesz racionalitása szőlőkultúrákban is (noha ez hazánkban nem bevett gyakorlat termő ültetvényeknél). Azon a területen a termés egy részét le kellett szedniük, illetve fel kellett áldozniuk annak érdekében, hogy megmentsék a tőkéket. Az öntözés során soronként mintegy 2000 liter vizet juttattak ki, és nehéz megmondani, ebből mennyit tudtak ténylegesen hasznosítani a növények. A szárazság súlyosságát jól mutatta, hogy a sorok túlsó végén már az őzek is a kijuttatott vízből ittak.
Az idősebb soproni ültetvények valamivel jobban viselték a szélsőséges körülményeket, de ezeken is körülbelül 40 százalékos terméskiesést tapasztaltak. A kézzel szedett szőlőnél szintén jól látszott a különbség: míg korábban egy ládába nagyjából 400 kilogramm szőlő fért, idén az ugyanolyan telinek tűnő ládákba mindössze 290 kilogramm került. Ennek oka az volt, hogy a bogyók rendkívül aprók maradtak.
A Kárpát-medence délebbi pontjain, így Szekszárdon ezzel szemben nagyobb különbségek mutatkoztak az egyes területek között. Klein Miklós szerint voltak olyan ültetvények, ahol az aszály ellenére az előző évekhez hasonló, sőt helyenként valamivel magasabb termésmennyiséget értek el. Más területeken azonban jóval komolyabb problémákkal szembesültek: egyes ültetvényeken a terméskiesés elérte a 30–40 százalékot, és szőlőtőkéket is veszítettek. Bár ez utóbbi nem jelentett számottevő százalékos veszteséget, mindenképpen figyelmeztető jel a jövőre nézve.
A Skrabski Pincészetnél a tavalyi évhez képest valamivel több gyümölcsöt szüreteltek, az aszály miatt azonban továbbra is nagyon alacsony a terméshozam. Petrák Fanni elmondta, hogy a nyáron lehullott 20 milliméter esőnek köszönhetően a fürtök a szüret idejére szépen kiteltek. A korai szüreti időpont ellenére gyönyörű, biológiailag érett szőlőt tudtak betakarítani. A pincészet tapasztalatai így jól mutatják, hogy a csekély mennyiségű nyári csapadék is fontos szerepet játszhatott a termés alakulásában, bár a tartós vízhiány hatásait nem tudta teljesen ellensúlyozni.
Az idei évben tehát nemcsak a borvidékek, hanem az egyes ültetvények között is jelentős különbségek mutathatók ki. A termőhely adottságai, a tőkék kora és a szőlőfajták szárazságtűrése egyaránt befolyásolta, hogyan viselték a növények a tartós vízhiányt.
Az idősebb tőkék előnyben, a fiatal ültetvények nagyobb veszélyben
A szőlő szárazságtűrésében a tőkék kora is meghatározó szerepet játszik. Csatári Vivien szerint az idősebb, jól megerősödött növények egyik fontos ismérve, hogy mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően a talaj alsóbb rétegeiből is képesek vizet felvenni. Ezért a tartós csapadékhiányt is könnyebben átvészelik.
A fiatal ültetvények esetében azonban jóval nagyobb a kockázat. Ha nem biztosítható a megfelelő vízellátás, a fiatal szőlőtőkék akár ki is pusztulhatnak, ami hosszú távon komoly kihívást jelenthet az egész magyar szőlészeti ágazat számára.
Az Eszterbauer Borászat a kadarka szárazságtűrő adottságai és növekvő népszerűsége miatt döntött úgy, hogy újabb ültetvényeket telepít ebből a fajtából. Az idei év azonban a fiatal kadarkák számára is rendkívüli nehézségeket hozott: a kis tőkék éppen csak annyi vízhez jutottak, amennyi az életben maradásukhoz elegendő volt.
A soproni tapasztalatok szintén azt mutatják, hogy az idősebb ültetvények valamivel ellenállóbbak, de ez sem jelent teljes védelmet. A Steigler Pincénél az idősebb tőkék esetében is jelentős, mintegy 40 százalékos terméskiesést tapasztaltak.
Nem mindegy, hol áll a szőlő: a talaj és a fekvés is számít
A talaj összetétele és a dűlők fekvése alapvetően befolyásolja, hogy egy ültetvény mennyire képes átvészelni a csapadékhiányos időszakokat.
A soproni sajátosságok és nehézségek már szóba kerültek, Szekszárdon a talaj vízmegtartó képessége viszonylag jó, ami alapvetően előnyt jelent a szőlő számára. Klein Miklós tapasztalatai szerint ugyanakkor a fekvés is egyértelműen meghatározó tényező volt: a nyugati fekvésű szőlőültetvényeket jobban megviselte az aszály, míg az enyhébb északi fekvésű területek valamivel könnyebben átvészelték a száraz időszakot. Emellett a dűlő meredeksége és a talaj összetétele is szerepet játszik abban, hogy egy ültetvény mennyire képes ellenállni a vízhiánynak.
Az idei évben olyan kevés csapadék hullott Szekszárdon, hogy a különböző talajtípusok közötti különbségek kevésbé tudtak érvényesülni. Gyakorlatilag mindenhol olyan mértékű volt a vízhiány, hogy ebből a szempontból nehéz valódi összehasonlítást tenni.
Akadtak azonban olyan szekszárdi területek is, amelyek a szélsőséges időjárás ellenére kifejezetten jól teljesítettek. Ilyen a Porkoláb-völgy, ahol az ültetvények védettebb fekvésüknek ennek köszönhetően kevésbé voltak kitéve az erős napsugárzásnak. Hasonlóan jó eredményt hozott a Bodzás-dűlő is, melyet erdős területek vesznek körül, így a környezeti adottságok valamelyest mérséklik a szélsőséges időjárás hatásait.
Összességében a védettebb fekvésű, alacsonyabban elhelyezkedő szekszárdi ültetvények jobban átvészelték az aszályt, és termésmennyiség szempontjából is kedvezőbb eredményt hoztak.
És hogy milyen ízek, zamatok várhatók a 2026-os boroktól, milyen hatása lehet az aszálynak a borok árazására…ezek cikkünk folytatásából derülnek majd ki hamarosan.És hogy milyen ízek, zamatok várhatók a 2026-os boroktól, milyen hatása lehet az aszálynak a borok árazására…ezek cikkünk folytatásából derülnek majd ki hamarosan.
