A hatszoros magyar bajnok (és egyúttal lengyel bajnok) sommelier Sebastian Giraldo Makovej idén októberben Lisszabonban szállt ringbe, ahol a világ minden szegletéből 66 sommelier mérte össze tudását. Sebastian az előkelő 5. helyet szerezte meg, ami óriási siker nem csak egyénileg, de a hazai borszakma és sommelier-közösség számára is. Pár nappal hazaérkezése után faggattuk a friss élményeiről:
Mikor érkeztél haza, milyen érzések vannak most benned a világbajnokság után?
Szombat éjfélkor értem vissza. Ott a verseny hevében, pörgésében az ember nem fogja fel pontosan, mi is történt, hogy most elégedett legyen vagy a hibákat elemezze…? De egyre jobban esik le, mit is jelent ez az eredmény. Nagyon boldog vagyok!
A 2023-as 31. helyezés után számítottál az idei végkifejletre. Jobb vagy rosszabb eredményt vártál 2026-ban, mint az ötödik hely?
Nekem az elődöntőbe jutás volt a célom, azaz a legjobb húsz közé kerülni. Egy ekkora mezőnyben, 66 profi szakember között már a húszba bekerülni is komoly eredmény. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor láttam, hogy ez sikerült. Ez egyfajta megnyugvást is jelentett utána. Már a Top10 is hab lett volna ezen a tortán, de a Top5-be kerülés minden várakozásunkat felülmúlta.
Fejtsük ki egy kicsit, miből is áll össze egy ilyen verseny, milyen főbb elemei, mérföldkövei, buktatói vannak?
Első lépésben vakon fel kellett ismerni, 2 fehérbort, 2 vörösbort, 2 egyéb szeszes italt. Leírni nem kell őket, csak felismerni a szőlőfajtát, országot, termőhelyet. Egy Vouvray-t és egy japán rizspárlatot (Shochu) sikerült teljesen kitalálnom. Ezután egy kimerítő írásbeli következett, amiben a bor mellett víz, kávé, tea, sör, bármilyen szeszesitalok előkerülhetnek. Például, hogy milyen új szőlőfajta van Champagne-ban (chardonnay rosé), de mellette a 63 nevező ország bármely régiójából lehet kérdés. Így előkerült például kolumbiai boros téma is, amit vélhetően csak én és a kolumbiai versenyző tudott. Ezután szervízfeladat következett, esetünkben egy meleg fehérbort kellett felszolgálni, pár perc alatt. Volt só az asztalon, ami a jégvödör hűtését segítette, itt két perc alatt kellett csodát tenni. A húsz legjobb nevező jutott ezután az elődöntőbe, ahol fél órás írásbeli következett boros cikkszemlével, mindenféle szakmai írásból. De olyan feladat is volt, hogy adott Napóleonról egy festmény, amit egy londoni eseményen kiállítanak, és ehhez milyen bort szervírozna a versenyző. Ez klasszikusan olyan feladat, amire nincs tökéletes válasz, biztos van, aki a sabrage-ra gondol, de Napóleon kedvence a Vin de Constance volt, de az elba-szigeti számüzetés miatt a passito is szóba jöhet. Még olyan kérdés is volt, hogy ki let idén az új magyarországi és portugáliai Master of Wine. Utána ismét szervízfeladat: két perc alatt kellett egy túlhűtött bort felszolgálni, és újabb vakkóstolás, illetve az alkohol és az egészség kapcsolatáról kellett még beszélnünk.
A kvalifikációhoz a nyári budapesti bajnoki cím kellett. Ezt követően milyen módon tudtál készülni a lisszaboni világbajnoksára?
Időközben édesapa lettem, így ez egyre nehezebben szervezhető, olyan jellegű felkészülésre nem volt mód, mint akár évekkel korábban. Volt egy “tanulócsoportunk”: a dán, az olasz és az ír versenyzőkkel készültünk együtt minden héten, és a végére mind a négyen be is jutottunk az elődöntőbe Portugáliában. Most leginkább fejben próbáltam még higgadtabb, nyugodtabb, fókuszáltabb maradni, és közben a pillanatot is jobban megélni kicsit, amiben a korábbi versenytapasztalatok is sokat számítottak. Ez volt a tizenharmadik hasonló versenyem. A stresszkezelésben ezek sokat segítettek, és tudtam értékelni a megtisztelő lehetőséget, a csapatom támogatását. Valahogy sikerült is idén jobban fókuszban maradnom, kiszúrni olyan csapdákat a feladatokban, amibe sokan belesétáltak: például hogy víz volt a dekantálóban, koszos volt a bekészített pohár és így tovább. Ezekhez fejben nagyon higgadtan jelen kell lenni. Idén nem is volt bennem semmilyen rossz érzés a verseny után, mindent a legjobb tudásom szerint oldottam meg, és ugyanúgy oldanám meg most is.
Milyennek ítéled meg az idei világbajnokot?
Norvég bajnok lett idén, a 29 éves Nikolai Haram Svorte, a tavalyi Nordic Sommelier bajnok. Teljesen más habitusú versenyző, mint például én, aki folyton viccelődök, több dél-amerikai temperamentummal. Ezt talán úgy tudnám legjobban átadni, hogy az elődöntő előtt néha órákat kell ülnie a versenyzőknek egy szobában (nekem szerencsére csak három órát, de volt akinek nyolc órát is…), többnyire beszélgetünk, tréfálkozunk. A norvég srác ugyanazon a ponton ült végig órákon át, egy szó nélkül, mozdulatlanul, nyilván így összpontosított a versenyre. Végtelenül higgadt, kedves és ügyes fickó. A második helyezett francia lett, a harmadik befutó pedig Japánból érkezett. Idén is bebizonyosodott tehát, hogy azok az országok talán az esélyesebbek, akik nem tradicionális bortermelő nemzetek, a negyedik például holland lett.
Szeretnél továbblépni ezen az úton, gondolok itt akár újabb világversenyre vagy akár Master Sommelier címre?
Idén is nekifutottam, immár másodszorra a MS-vizsgának. A szervíz része meglett, a kóstolás és az elmélet van hátra. Kisebb szünet után mindenképp folytatom. A versenyzést is mindenképp szeretném folytatni. A hatodik magyar bajnoki cím után viszont úgy érzem, hogy a világversenyek jelentenek számomra perspektívát, így tervezek menni a következő 2030-as vb-re, Japánba, és van már tapasztalatom Európa Bajnokságon is. Nem tudok ellenállni a verseny adta kihívásoknak. Ha az egészségem és a Magyar Sommelier Club is úgy akarja, akkor lesz folytatás.
Miben nyújtott számodra támogatást a Magyar Sommelier Club?
A Sommelier Clubtól és az egész magyar csapattól nagyon sok támogatást kaptam, amikor csak szükségem volt rá a felkészülésben, sokat köszönhetek nekik (vakkóstolás, szervízfeladatok terén). Kovács Péterrel, Budai Norberttel, Fogarasi Jánossal akár hetente összejövünk vakon kóstolni. Ez egy csapatmunka eredménye. Ugyanígy hálás vagyok a Sauska-csapatnak is, ahol jelenleg dolgozom márkanagykövetként.
Az utánpótlást jelentő fiatalok, akár pályakezdő sommelier-k számára milyen tippjeid vannak?
2018-ban versenyeztem először itthon, amikor még nem ismertem én sem senkit, és engem sem ismert senki (negyedik lettem). 2022-ben mindkét hazai bajnokságot megnyertem és azóta minden évben el is indultam, sikerrel. Azt gondolom, hogy a határ tényleg a csillagos ég. Bogotában születtem, ami abszolút nem tekinthető hagyományos értelemben vett boros országnak. Gondolom nem sokan fogadtak volna mondjuk 10-15 éve, hogy egy kolumbiai-magyar srác idáig eljuthat. Ha van egyéni erő, motiváció, tűz, tanulási vágy, akkor meg kell próbálni ezeket a versenyeket is: csak nyerni lehet, idővel akár nemzetközi címet is.
