Noha pont Tokajban nincs még vége a szüretnek (szinte mindenhol máshol már hetek óta a pincében pihennek a borok), arra gondoltunk, új sorozatunkat a 2026-os tapasztalatokról mégis Hegyalján indítjuk. A vájtabb fülű borkedvelők/gyűjtők egyik titkos kedvence a Bott Pince. Bodó Judit pedig azért is reprezentatív válaszadó, mert (1) gyakorlatilag az egész borvidéken elszórva találhatók területeik, (2) boraik minden évben az évjárat hű tükrei, (3) természethű módszerekkel dolgoznak és (4) évről-évre törekednek mindenféle tokaji bortípus készítésére: dűlős száraz borok, késői szüret, szamorodni és persze aszú. És hogy mi valósul(hat) meg ebből 2026-ban, és egy 200+ termelőt magába foglaló borvidéken, hol tart a fitoplazma helyzet…? Hat egyszerű kérdés és válasz:
Mi az, amiben szép volt 2026? Hát a fügebokrunk rekord termést hozott 🙂 Meg aztán el tudtunk menni kirándulni augusztusban, mert errefelé még a fű sem nőtt. Viccet félretéve, most nagyon nehéz megtalálni az optimista jövőképet. A “szántóföldis” barátainkkal beszélgetve, én nem is nagyon szeretnék panaszkodni. Újat mondani nem tudok, hiszen mindenki élte az extrém meleget, szárazságot ( éljenek a strandbüfések :). Ha nagyon összeszedem magam, akkor talán annyi, hogy nem kellett sokat permetezni, így ezt a költséget megspóroltuk. A fitoplazma miatt előírt három kört megtettük, a csapadékhelyzet miatt viszont többre nem nagyon volt szükség. Kevesebb volt valamivel a zöldmunka, raktárban maradt a fűnyíró.
Miben volt nehéz ez az évjárat? Ugyanazt leírhatnám csak negatív előjellel. A hajtásnövekedés lassú és gyenge volt mindenütt. A TELEKI-dűlőben lévő 85 éves bakművelésű szőlőben 40-50 cm-es hajtások voltak. Kötni sem tudtuk, a fű már júniusban kisült, barna löszös porban gázoltunk. Kiégett a csipkebokor, a kökény. Egy kilogramm szőlőt sem tudtunk erről az ültetvényről szüretelni. Ráadásul ilyen idős szőlőnél sok tőke mellékgyökerekről táplálkozik, ezeket szerintem mind elveszítettük. Még nem látom mennyi a kár, de az biztos, hogy a következő évre is kihatással lesz – szinte mindegy, hogy mennyi lesz a csapadék, az öreg tőkékből veszíteni fogunk. A kötöttebb talajok jobban bírták, ott rendben ment a munka. A kövesebb talajon (pl. Kulcsár-dűlő, Olaszliszka) a fiatal telepítésű furmint szenvedett. Nem irigylem azt a kollégát, aki esetleg új telepítésbe fogott még tavasszal…
Melyik fajtának kedvezett 2026 (ha volt ilyen)? A tapasztalat a saját területeinken az volt, hogy nem a fajta, hanem a dűlő és ezen belül a talaj minősége, szerkezete döntötte el, hogy mit bír a növény. A Tokaji-hegy déli oldalán mindkét fajta szenvedett, a kövesebb talajokon a fiatal furmint, érdekesség lehet, hogy a Határiban a diatomit talajon a hársat kellett előbb leszednünk.
Melyik bortípusban igazán izgalmas nálatok az idei év? Izgalmas ez mindegyik bornál. Ha visszatekerhetném az időt augusztus elejére, akkor talán most úgy döntenénk, hogy mégis készítünk pezsgőt. Lebeszéltük magunkat – az előfinanszírozás miatt ez most nem ,,fért bele”. Biztos fura, de kis családi borászatként minden fillérnek 100x gondoljuk át a helyét. (Hosszú távon jó lett volna, kifizetni viszont egyben kell és előre sok mindent.)
A Betsek furmintot épp ma fejtettük, szép hosszú savak. Nagyon kiegyensúlyozott erjedése volt a hordóban. Több tételnél látom, hogy lassul az erjedés, pedig még meleg van – de nyilván, ahhoz, hogy a tápanyag a talajtól a fürtig jusson szintén csapadék kell. Szóval most ezen megy a para – nehogy rossz irányba forduljon vagy megálljon az erjedés. Sajnos mindketten nagyon csökönyösek vagyunk Jóskával, és amíg nem kapunk nagy pofont, nem vagyunk hajlandóak a bor életébe avatkozni. Most van egy kis tétel amin tanulunk (vagy inkább bénázunk), sokat konzultálva egy-két borásszal 🙂 . Hagytunk kint késői szüretnek – vagyis én a hétvégi eső után már láttam magam előtt az édes szamorodni fürtöket. Amivel nem számoltam, az a hétfői őzikehad. Eddig is volt vadkár, de amit hét elején műveltek, az már hektoliterekben mérhető sajnos. Így a kérdés nagyban változott: a ‘késői szüret kontra édes szamorodni’ rizikóját váltotta a ‘késői szüret vagy a semmit nem szedünk’ eldöntendő kérdés.
Melyik korábbi évjáratra hasonlított 2026? Ennyire extrém helyzet csapadék ügyileg még nem volt. Inkább azért imádkozom, hogy 2026 ne hasonlítson a következő évtizedekben egyikhez sem – tisztában vagyok azzal, hogy ez szembemegy a prognózisokkal. Csudaszép amikor a békalencse benövi a Bodrogot, majd ezt mindenféle csudahajókkal szüretelik, de ezt egyszer elég volt megnézni.
Röviden a fitoplazma-helyzetről…:
5 dűlőben 5 falu határában találhatóak a területeink. Azt látjuk, hogy egyenlőre sajnos a borvidékünk ikonikus hegye van a legnagyobb veszélyben. Mi a tarcali Előhegyen találtunk a saját területünkön pár tőkét, amit azonnal kivágtunk. Biztos nem leszek népszer…és itt most kettéválaszthatnám az egyéni és az állami felelősségvállalást: véleményem szerint mindkettő kudarcot vallott. Van a közvetlen környezetünkben olyan – nem kis – terület, ahol sajnos már tavaly ősszel észleltük a problémát. Volt spray-jelölés, meg bejárás, meg ígéret, határozatra várás és egyebek – de a cselekedet mindegyik mögül elmaradt. Egyéni és közösségi szinten is irtózat lassú volt az intézkedés. Rengeteg felvilágosító előadás volt, ahol sajnos azt tapasztaltuk, hogy az amúgy is felelősen gondolkodók ültek be (ez azt jelenti, hogy volt olyan tájékoztató ahol a ,,tömeges” érdeklődőt 6 termelő jelentette). Mi egy dolgot tartottunk szem előtt – se magunknak, se másnak ne okozzunk kárt a fertőzéssel. Nagyon fájt kivágni a tőkéket (ráadásul azon a helyen, amit a családunk nászajándékba összeadott pénzéből vettünk), de egyelőre ennyit tudtunk tenni. A gyerekeink is ott voltak, megértették, pedig valahol az ő örökségüket ,,irtottuk”. Amit nehéz volt elmagyarázni, hogy ezt mások miért nem teszik.
