fotó: analytics.wine
Mivel a szőlőtermelés 90%-át Kalifornia adja, a statisztikai adatok elsősorban erre az államra vonatkoznak, amelynek szőlővel beültetett területe mintegy fele Franciaországénak.
A fehérszőlők között messze a legnépszerűbb a chardonnay, csak Kaliforniában mintegy 40.000 ha területet foglal el (és az USA-ba importált borok 27%-a is ebből a fajtából készül). A pinot grigio (igen, legtöbbször így nevezik, nem franciásan) területe 5.140 hektár, ami az elmúlt 10 esztendőben 400%-os növekedést jelent.
Különösen a hűvösebb éghajlatú területeken kedvelt. A rizling mintegy 1.500 hektáron terem, elsősorban Monterey megyében szeretik. A sauvignon blanc már a XIX. század végétől népszerű. Az e fajtával betelepített terület 6.500 ha. Kishordóban erjesztett és érlelt kaliforniai változata fumé blanc-ként ismert.
A kékszőlők között a cabernet sauvignon a király. Csak Kaliforniában közel 32.500 ezer hektáron termesztik, és méltán világhírű borok (is) születnek itt belőle. A legszebb európai példányok talán érési potenciálban nagyobbak, a kaliforniai áltag 5-9 év, de találhatunk példákat a 10-20 éves eltarthatósággal rendelkező cabernet-kre is.
A zinfandel (az amerikaiak így is ejtik, „z”-vel, de általában csak a „zin” rövidítést használják) eredetét sokáig homály fedte, de 1994-ben a Davis Campuson a DNS vizsgálatok bizonyították a fajta olasz primitivóval való rokonságát. Nem 100%-ban ugyanaz. Bár nem teljesen világos a pontos származási hely, a szálak horvát szőlőfajtákhoz vezetnek. Ezért az amerikai törvények szerint e két fajtát a címkéken is meg kell különböztetni.
A fajta az aranyláz idején került Kaliforniába. Ma a harmadik legnépszerűbb borszőlő, és mintegy 21.500 hektáron termesztik. Meglehetősen magas alkohol jellemzi és szinte mindenféle iskolázásban készítik. Érdekes és igen divatos volt egy időben a white zinfandel, emellett tengernyi félédes blush wine, afféle rozé árasztja el a világ borpiacait. A merlot és a pinot noir kapcsán érdemes utalni az amerikai piaci sajátosságokra, minden piaci áru „divatérzékenységére”.
A merlot – az imént említett film ellenére – ma is a 3. legnépszerűbb kékszőlő Amerikában, bár a filmet követően, csökkent a merlot-val beültetett terület és a fajta népszerűsége is. A XIX. század közepétől termesztik, s korábban főleg házasításokhoz használták, elsősorban a cabernet-t igyekeztek lágyabbá tenni általa, mivel a merlot tannin- szerkezete könnyebb és – gyorsabb – ihatóságot kölcsönöz a bornak. Ma főleg fajtaborként kerül a piacra. Az 1990-es évek óta nagy népszerűségre tett szert a syrah is, területe mára több mint 8 ezer hektár.
Általánosságban azonban elmondható, hogy az USA-ban – és főleg Kaliforniában – szinte valamennyi ismert szőlőfajta megtalálható, ha mennyisége nem is mérhető a legnépszerűbbekhez. Ennek okát elsősorban a különféle származású bevándorlókban kereshetjük, akik ragaszkodnak otthon megszokott boraikhoz.
Az amerikai boros szakma mindenkinél gyorsabban igyekszik a piac kihívásainak, azaz a szinte évente változó divat követelményeinek megfelelni. Ez általában csak minőségi kompromisszumokkal valósító meg: nem lehet az egyik évben csak fehér zinfandelt, a következőben pedig csak pinot noirt készíteni… Így aztán a fejoltást sehol sem alkalmazzák olyan gyakorisággal, mint Amerikában.
fotó: mylalifstyle.com
Mint a szövetségi államok általában (pl. Németország), az USA is kétszintű szabályozással rendelkezik a szőlészeti- és borászati szektorban (is): a valamennyi államra érvényes rendelkezések szövetségi (federal) szabályok, amelytől azonban az egyes államok (state) szabályai itt-ott eltérhetnek.
A korai amerikai területi szabályozás (appellation) az államok és a megyék határait vette figyelembe, majd 1978-ban szövetségi törvénnyel létrehozták az American Viticultural Areas (AVA tsz.: AVAs), azaz az Amerikai Szőlőtermelő Területek intézményét, a már létező földrajzi eredet- védelem mellett. E kettőt valójában a mai napig nem sikerült egységesíteni, azaz a palackok címkézése miatt az állami és megyei területi besorolások jogilag tovább élnek az AVA-k mellett. 2007-ben 187 AVA-t tartottak nyilván.
Ritkán találkozhatunk „American wine” elnevezéssel is, ami az európai„asztali bor” (francia bor, magyar bor) kategóriának felel meg, ekkor a szőlő bárhonnan származhat az országból. Nagybani, hordós eladások külföldre csak ebben a kategóriában engedélyezettek.
A szövetségi szabályozás szerint egy szőlőfajtát csak akkor jelölhetnek meg a címkén, ha a bor legalább 75%-ban a megnevezett fajtából készül. Ugyan- ez 95% az évjárat vonatkozásában. Az egyes tagállamok törvénykezése államról államra változik.
A minőségi bortermelés európai gyakorlatának sokszor ellentmondó eljárások használata ma még mindennapos az USA- ban. Bizonyos körülmények között az öreg kontinensen is lehet javítani a mustot, emelni vagy csökkenteni a savtartalmat, de az USA-ban gyakori az alkoholtartalom csökkentésére víz hozzáadása és sok helyen használnak direkt termő fajtákat is borkészítésre, ami az EU-ban erős kivételnek számít.
Az USA mai területét korábban szinte csak az őshonos szőlőfajták és később számos hibrid jellemezték. A vitis viniferából készített borhoz szokott ízlésű embereknek az amerikai szőlőből készített sajátos „rókaízű” bor nemigen ízlett. Nem csoda hát, hogy mára néhány egzotikus nevű szőlő mellett szinte kizárólag világfajtákból készítenek borokat az USA- ban. A többit meghagyják szőlőlének és dzsemnek, esetleg pezsgőnek.
