Katalónia, avagy a Cava hazája
fotó: barcelonaeatlocal.com
Bár ez a tartomány először a hagyományos módon készített pezsgőről, a caváról vált ismertté és kedveltté a borbarátok között, mára azonban figyelemre méltó vörösboraik is sok barátot szereztek maguknak mind otthon, mind pedig a nagyvilágban.
A tartomány 59.000 ha szőlőterületének felét teszi ki a cava alapanyagául szolgáló három fajta, a parellada, a macabeo és a xarel-lo. Az első kettő inkább hűvösebb területeken terem, míg a xarel-lo az alacsonyabban fekvő, kiegyenlített hőmérsékletű vidéken érzi jól magát. Az őshonosnak tartott fajták mellett azonban jelentős területeken (több mint 13 ezer ha) telepítettek nemzetközi szőlőfajtákat is.
Az 1990-es évektől kettős tendenciát figyelhetünk meg a tartományban: egyrészt egyre-másra jelennek meg az elfelejtett vagy korábban nem számon tartott terroirok borai, másrészt nemrég létrehozták a regionális DO Cataluña eredetvédelmi kategóriát, amely lefedi az egész tartományt, annak sokféle éghajlatával és borstílusával.
A tartomány számos nagy kiterjedésű DO területet tart számon, a legnagyobb azonban kétségkívül DO Penedès, a maga 26.081 hektárjával, ami a katalán szőlőterületek felét teszi ki, s ennek legjelentősebb része fehérszőlő. Itt 153 pincészetben évente 1,8 millió hl bor készül, fehér, vörös és rosado. Az ültetvények Barcelonától délnyugatra találhatók, a Földközi-tenger partjától a hegyekig, ahol 800 méter magasra is felkúsznak az ültetvények.
Priorat a Tarragonához tartozó, de önálló DO 1700 ha, amely 82 pincészet között oszlik meg. Rioja után ez lett az ország második DOC besorolású borvidéke. A környező területeken igen változatos talajt találunk, itt azonban egységesen llicorella-ként ismert, itt-ott vörös, de inkább fekete, csillámos részecskékkel átszőtt palarétegekből áll, ami csillog a napfényben, viszont összegyűjti és visszaveri a hot. Helyenként kemény követ, másutt pedig szinte homokszerű fedőtalajt találunk, viszont mindkettőnek igen magas a mésztartalma.
Ettől a borok néha a hideg hamura emlékeztető minerális jegyeket vesznek fel. A klíma Prioratban is olyan, mint a környező borvidékeken, azaz mediterrán. Itt a délutánonként a tenger felől érkező szél hűsítő hatását, az éjszakai és a nappali hőmérsékletek közötti különbségek hatását nem lehet túlértékelni.
A DO Tarragona 7260 hektárnyi területén sokféle bort állítanak elő. Ma a megtermett szőlő 80%-a pezsgőspalackokban végzi, bár neves cavatermelőket nem nagyon találunk a területen.
A DO Costers del Segre a szárazföld belsejében, Lleida város közelében található. Területe 4721 ha, s a 23 pincészet 1,25 millió hl bort készít. Mivel a klíma meglehetősen száraz és meleg, a terméshozam (és a realizálható bevétel) jócskán elmarad Penedès átlagától. Ez a katalán borvidék van legmesszebb a tengertől.
Az itteni pezsgő, azaz a cava önálló DO terület is, több mint 32 ezer hektárral, amely 159 települést ölel fel. Évente mintegy 225 millió palack készül belőle. Bár a legnagyobb területet Barcelona környéke és Tarragona jelenti, a DO egész Spanyolországra, illetve a szabályzatban pontosan behatárolt kilenc területre és sok-sok önálló településre vonatkozik.
De figyelem! Ezek a termőhelyek részei egyéb „csendes bor” DO-knak is, ami azt jelenti, hogy a gazda szüretkor dönti el, hogy az adott termést melyik DO alatt jegyzi: csendes bort vagy pezsgőt készít belőle. Fontos tudni, hogy ez csak a klasszikus módszerrel készült pezsgőre vonatkozik, tehát arra, amelynél a másodlagos erjedés a palackban történik. Kilenc szőlőfajta engedélyezett három fajta (macabeo, parellada és a xarel-lo) az összes cava alapanyag 87%-át teszi ki. 225 millió palack 2/3-át két óriáscég, a Freixenet (fresenet) (és leányvállalatai a Segura Viudas és a Castellblanch), valamint a Codorníu állítja elő.
Katalóniától északnyugatra található Aragónia négy DO területtel, amelyek a nagynevűek árnyékában kissé ismeretlenek, de DO Somontano mára az egyik leginnovatívabb borvidéke az országnak. Fővárosa Zaragoza Spanyolország ötödik legnagyobb városa. A három kisebb DO (Cariñena, Calatayud és Campo de Borja) elsősorban garnacha-alapú vörösbort készít, míg Somontano a nemzetközi fajtákkal aratott jelentős sikereket. Éghajlata majdnem ideális a szőlőtermesztésre.
A csapadék évi 500 mm, sok a napsütés, az éjszakák huvösek. A nagy mésztartalmú, sötét színű talaj jó vízháztartással rendelkezik. Honos és nemzetközi fajták házasításával egyedi borokat sikerült alkotni. A fehéreknél jól bizonyított a chardonnay, a gewürztraminer és a macabeo. Ezek általában friss, gyümölcsös borok, de ha érett alapanyagot szüretelnek, vagy éppen kései szüretre kerül sor, testes, mégis elegáns borok kerülnek palackba.
A rosadók nemzetközi stílusban készülnek, intenzív gyümölcsösséggel. A legsikerültebbek mégis a vörösek. Sok készül a hagyományos fajtákból, tempranillóból és moristelből (Aragónia egyes területein Juan Ibáñez néven ismerik), de a fajtaborként palackozott parrelata (könnyed borokat adó helyi fajta) meglehetősen kifejezett illatú és gyümölcsös. Elsőrangúak a barrique-ban érlelt tiszta cabernet sauvignon vagy merlot borok is.
Aragóniától nyugatabbra már a valamikori Navarra királyságának területén járunk. Itt a táj bár változatos, némely helyen egyhangúbb, nyáron elég lehangoló, amikor a perzselő hőség miatt sárguló növények színe szinte egybeolvad a kiszáradt agyagos, vályogos talaj mindent elborító porával. Az elmúlt évtizedben sikerült a borvidék saját arcát kialakítani.
A DO Navarra 16 ezer ha területén 114 pincészet mintegy 700 ezer hl bort állít elő, a legkülönbözőbb iskolázásban: fehér- és vörösbor, rosado és „dulce natural”, azaz édes bor. A borvidék Riojától délkeletre, az Ebro folyó alsóbb folyásánál található, és a folyó völgyétől egészen a Pireneusok lábáig terjed. Ebből az is következik, hogy mind talajban, mind pedig éghajlati viszonyokban nagy a változatosság.
Nem véletlen azonban, hogy öt körzetre szokták osztani ezt a viszonylag nagy területet, bár minden bor egy regionális, borvidéki oltalom alatt jelenik meg. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a borvidék déli része minőségi szempontból sokkal kevésbé izgalmas, mint az északi, ahol számos jelentős bortermelő település található.
Itt a talaj szürkésbarna színű, mészköves. Az Ebro közelében vöröses hordaléktalaj található. A DO rendszerbe nem sorolható borok jó része tájborként, Vino de la
Tierra Ribera des Queiles címkével jelenik meg. 2009 óta létezik egy még átfogóbb tájbor is Navarrában: Vino de la Tierra Riberas.
Pár mondatban a szőlőfajtákról: Nem kevesebb mint hat fehér- és nyolc kékszőlő telepítését engedélyezi a DO szabályzat. Ez sokszor a kritika tárgya is, no meg az, hogy még mindig túl sok a „tájidegen” fajta a borvidéken, hiszen a terület több mint harmadán (5.700 ha) találunk nemzetközi fajtákat. A borvidék hagyományos kékszőlője a garnacha, bár csak a filoxéravész után terjedt el igazán. Mára a tempranillo már megelőzi, az összes terület 37%-át (6 ezer ha) adja, míg az „őshonos” garnacha tinta csak 5 ezer hektárt mondhat magáénak.
A tempranillo sokkal jobban érlelhető bort ad. A cabernet sauvignont olyannyira befogadták a gazdák, hogy immáron 2700 hektáron telepítették. Az eredmények biztatóak. Néhány cabernet többségű házasítás valóban mély, elegáns bort ad. Mára klasszikus navarrai házasítás a tempranillo-cabernet. A chardonnay az északi, huvös részen, meszes talajon nagy eredményekre képes.
Korábban Navarra a rozéborairól volt „híres”. Ezeket garnacha szőlőből készítették, gyakran 15%-nál magasabb alkoholtartalommal és korai oxidációval. Ez a borféle adja a DO Navarra termelésének 25%-át még ma is. A navarrai rozéhoz ma már nem csak a garnachát használják, hanem az összes termesztett kékszőlőt. A jó nevű, hatalmas szomszédvár Rioja sok közös vonást mutat Navarrával, bár a múltban ez utóbbi nagyságrendekkel fontosabb volt. A közelmúltban a fejlődés Rioja felől érkezett Navarrába, és a „tanuló” felnőni látszik a feladathoz.
Ez a tartomány a mai napig büszkén őrzi saját nyelvét (català) és kultúráját. Székhelye Barcelona nemcsak az ország, de a világ egyik fontos kulturális, gazdasági és pénzügyi központja.
