Egy igazi különlegesség: a spanyol brandy
fotó: thirthymag.com
A jerezi brandy, azaz a Brandy de Jerez párlat 95%-ban az airén és a palomino fajták borából készül, 5–600 literes amerikai tölgyfa hordóban (butts) érik, amelyben előtte legalább három évig valamiféle sherryt érleltek. Így aztán a végső brandy illat- és ízvilága jelentősen függ a korábban a hordóban tárolt italtól. A jerezi brandynek képlete is van: BJ=WS+W+T, ahol a WS (wine spirit) a borpárlat, a W a „fa” (wood) és a T az idő, mint time. A Brandy de Jerez Solera legalább egyéves, a Solera Reserva legalább három, a Solera Gran Reserva átlagosan legalább 10 éves érlelést kapott.
A Brandy de Penedès Katalóniában készül, helyi szőlőfajtákból és ugni blanc-ból. Kétszer párolják le, üstben (pot stills). Az itteni brandy lényegesen kisebb mennyiségben készül, mint a jerezi. „Konyakszerűbb”, ami érthető, hiszen limousin-i tögyfa hordóban érlelik.
Az EU még számos eredetvédett brandyt tart nyilván, ilyen a pl. brandy italiano, a Deutscher Weinbrand, a Wachauer Weinbrand, vagy a Brandy of Attica, s bár ezek között is találhatunk nyilván számos korrekt módon elkészített párlatot, jelentős nemzetközi hírnévre talán csak a görög Metaxa márka tett szert.
A világ más tájain is készítenek szőlőalapú párlatokat, ezek közül talán a pisco az egyik legismertebb, amely dél-amerikai szőlőpárlat. Ehhez gyakran illatos szőlőfajta, pl. muskotály (muscat) alapú bort használnak. A két fő termelője: Peru és Chile.
A párlathoz vagy az erjedésben lévő mustot, vagy a kész bort használják. Egyszeri lepárlást alkalmaznak, a must igen magas cukorfoka miatt pedig csak természetes élesztő vesz részt az erjesztésben. Desztillált vizet sem adnak a végtermékhez, az 38–48%-os alkoholtartalommal kerül forgalomba, három-négy hónapos pihentetés és szűrés után. Nem érlelik tölgyfa hordóban. Testes, elegáns, hosszú lecsengéssel. A pisco puro nem illatos fajtából készül, míg a pisco aromatico éppen egy illatos fajta párlata. A pisco alcholado az előző kettő házasítása. A pisco mosto verde nem teljesen kierjedt mustból készített brandy.
.jpg)
fotó: thethreegreyhoundsinn.co.uk
Chilében a fő termőhely az Elqui-völgyben van, ahol két fő termelő készíti, ipari méretekben. Itt is nemzeti ital, csakúgy, mint Peruban. Itt az alapszőlő általában muskotály, de annak számtalan fajtája. Találunk azonban PX-et és torontest is… Az alap pisco általában zöldesfehér, nem érlelt és visszaadja a muskotályos alapanyag jellegzetes aromáit. A Traditional, Especial, Reservado és a Grand Pisco általában alkoholtartalmat jelent (30–50% között).
A fő brandy termelő országok között találhatjuk még Dél-Afrikát és Ausztráliát. A világban fellelhető nagy mennyiségű, olcsó borfelesleg miatt a nagy lepárlókapacitással rendelkező országok általában importbort dolgoznak fel. Németország általában olasz borból készít borpárlatot, hiszen a drágán és nehéz körülmények között megtermelt hazai bor általában jó pénzért eladható borként kerül palackba. Ha a tulajdonosi kört nézzük, a világ legismertebb márkái és legnagyobb mennyiségben előállító üzemei mögött szinte csak egy kézen megszámolható óriásvállalkozásokat találunk.
A Spanyolországban készített egyes brandyk nagy nemzetközi hírnévnek örvendenek. Két DO besorolású, így ellenőrzött minőségű és eredetű brandy termelő régió van: Jerez és Penedès.
