fotó: vinepair.com
A vitis vinifera nem őshonos az amerikai kontinenseken. Úgy tudják, hogy spanyol misszio- náriusok hozták magukkal az első tőkéket, hiszen a miséhez borra volt szükségük. 1548-ban Francisco de Carabantes testvér volt az első, aki minden bizonnyal a país fajta vesszejét hozta magával (ugyanaz, mint Kaliforniában a „mission”). Ennek olyan nagy sikere volt, hogy hamarosan Limarítól Bío-Bíoig az egész országban ültetvények nőttek ki a földből. A XVI. században Santiagóban, a virágzó fővárosban, a korábbi spanyol bevándorlók utódainak egyre nagyobb volt a szomja, s kiderült, hogy a környékbeli Maipo-völgy a vörösbor nagyszerű forrása.
1810-ben Chile függetlenedett Spanyolországtól, és az addigra biztonságossá vált hajózás lehetővé tette a felsőbb osztályoknak, hogy világot lássanak. A magukkal hozott új dolgok, szokások, kultúrák nagy változást idéztek elő az országban. Kedvelt célpont lett ugyanis Franciaország, így hamarosan Santiagóban is feltűnt a francia divat, az ottani ételek, a francia bor.
XX. század elejének sikereit két világháború, majd a protekcionista gazdaságpolitika évtizedei törték derékba, s mintegy ötven esztendős lemaradást okoztak a modern szőlészeti-borászati ismeretek, eljárások chilei alkalmazásában. Ezt még tetézte mezőgazdasági földreform is, hiszen növelte Chile relatív elszigeteltségét.
Az 1980-as évek nyitási politikája vezetett végül a chilei borászat harmadik jelentős fejlődési szakaszához. Eljött hamarosan a nagy befektetések ideje Chilébenésaborkereskedelemgyorsfejlődésnekindult.Ezatechnológiagyors átalakulásához, a modern eljárások alkalmazásához vezetett. 1978-ban, Miguel Torres katalán borkészítő és befektető a Curicó-völgyet válasz- totta újvilági borászatának helyszínéül. Ő volt az úttörő, akit számos francia, német, olasz és kaliforniai befektető követett. Mindannyian nagyban hozzájárultak a borkészítésben rejlő lehetőségek felismeréséhez és új termelési eljárások: a rozsdamentes acéltartályok, a csepegtető öntözés és a függőleges támrendszer bevezetéséhez. Megindult a fajták szelekciója is: főleg a sauvignon blanc-ra, a cabernet sauvignonra és a merlot-ra koncent- ráltak. Mindig is tudták, hogy a chilei merlot igen sajátos, de csak 1994-ben mondta ki a verdiktet egy francia ampelográfus: a chilei merlot nem más, mint a carménère, amelyet a franciák már kipusztultnak hittek a filoxéra vész miatt, de köszöni, jól érzi magát Chilében…
A 2009-es adatok szerint mára a fehérszőlők sorát a chardonnay vezeti (12.739 ha), amit a sauvignon blanc (11.244 ha), az alexandriai musko- tály (6035 ha), a viognier (685 ha), a rizling (333 ha) és a fűszeres tramini (287 ha) követ. (Érdekes látni a fejlődés ütemét: 2007-ben még a sauvignon blanc vezetett 8862 hektárral, a chardonnay volt a második 8733 hektárral, mára mindkettő több ezer hektárral több területet foglal el).
A kékszőlőknél messze vezet a cabernet sauvignon (38.806 ha), má- sodik a merlot (9656 ha). Ezeket a carménère (8249 ha), a syrah (5391 ha), a pinot noir ( 2598 ha), a cabernet franc (1226 ha) és a malbec/còt (1148 ha követi) a nemzetközi fajták között, de a kékszőlők között valójában második a país mintegy 15 ezer hektárral.
Chile egészen sajátos, és a szőlőművelés szempontjából igen előnyös földrajzi, domborzati és éghajlati sajátosságokkal rendelkezik és ez jelentős előnyöket biztosít számára más bortermelő országokhoz képest. A borvidékek a déli szélesség 32. és 38. foka között találhatók: ez az északi féltekén Észak-Afrikának és Dél-Spanyolországnak felel meg, de a hideg tengeráramlatok ezt lényegesen befolyásolják.
fotó: thedrinkbusiness.com
Csapadék elsődlegesen csak a téli hónapokban esik. Tehát Chile uralkodó klímája mediterrán: meleg, száraz nyarakkal és hideg, csapadékos telekkel. Még ennél is fontosabb talán a tenger és az Andok felől érkező hatások interakciója, aminek következtében hosszú az érési időszak. A napsütéses nappalokat az esti hőmérséklet drámai csökkenése követi, így a szőlőnek megmarad a gyümölcsössége, ropogós savai, és a kékszőlők esetében érettek lesznek a tanninok, a bor színe mély (héjpigmentáció), s nagy lesz az antioxidáns és flavonol (polifenol) tartalma.
A chilei hivatalos DO (denominación de origén) besorolási rendszert 1994- ben alakították ki és a szabályozás régiókat (borvidékeket), alrégiókat (borvidéki körzeteket), zónákat és kerületeket (area) alakít ki. A főbb alrégók az Andok felől az óceán irányába keresztirányba futó völgyekről, illetve folyókról kapták nevüket. A szabályozás – kaliforniai mintát követve
– inkább területi alapú, nincsenek az AOC/AOP rendszerhez hasonló fajta- és művelésbeli korlátok, de fontosnak tartják a jobb termelők a minőségi bortermelést, így igyekeznek „önkorlátozásokat” betartani. Chile élharcosa volt az export országokkal, főleg az Európai Unióval történő megállapodásoknak. Ezért kész betartani bizonyos szigorúbb európai előírásokat is.
A chilei borok elülső címkéjén az alábbi információk találhatók meg:
A borászat neve (kötelező)
Szőlőfajta (Nem kötelező, de általában feltüntetik; ha feltüntetik, a törvény szerint min. 75%-ban abból a fajtából készül. A legtöbb termelő azonban tartja magát a 85%-hoz, mert az export célországok ezt követelik meg. Házasítások esetén max. 3 fajta tüntethető fel, csökkenő sorrendben, ha az egyes fajták elérik legalább a 15%-ot. Csak vitis vinifera fajták engedélye- zettek, hibridek használata tilos!)
Reserva (Magasabb minőséget jelöl, elvben, azaz megkülönböztető érzék- szervi különbséget kell felmutatnia, legalább 12% alkohol tartalommal. Lehet hordós érlelésű, de nem kötelező. A Reserva Privada és a Grand Reserva legalább 12,5% alkoholt jelent és kötelező a hordós érlelés.)
Évjárat (nem kötelező – minimum 75% a szabály, de az exportboroknál ez 85%).
Denominatión de origen (itt is a 75% és a 85% az érvényes. Ha több alrégió szőlőjét használták fel a borhoz, az a legkisebb régió tüntethető föl, amely mindkét alrégiót felöleli. Ha több régió borát használják fel, csak asztali borként, azaz „Wine of Chile” néven hozható forgalomba).
Embotellado en Origen (a birtokon palackozott bor, feltüntetése nem kötelező. Azokon a DO borokon tüntethető fel, amelyek csak a birtok szőlőjéből, a birtokon készültek, ott is érlelődtek és kerültek palackba).
Marketing tájékoztató (az első vagy hátsó címkén szerepelhet rövid szöveg, de ez nem vezetheti félre a vásárlót).
Mennyiség ml-ben és az alkoholtartalom térfogatszázalékban (kötelező)
A termelő/palackozó neve és címe (kötelező)
Borleírás (nem kötelező, de ha van, főleg a hátsó címkén szerepel, más
A chilei bor története egy 460 éves örökséget takar.
