Tokaj

Határozott, de egydimenziós ízvilága leginkább zserbó süteményre emlékeztet, illatában főleg mézes és pörkölt magvas jegyek dominálnak. Szerkezete kissé lapos, a korty közepén luftos. Mindamellett jó textúrája, magas beltartalma és a sós lecsengésben megjelenő ásványos érzet sokat emel rajta.

Sápadt szalmasárga, egészen könnyű, visszafogott édességű tétel; diszkrét aromái a virágméz és a kandírozott gyümölcsök között mozognak. Az alacsonyabb (69g/l) cukortartalom mellett is savhiányosnak érződik, és mivel a bor elég vékony, a nyilván szándékolt cseresség sem igazán javít az egyensúlyán.

Narancsos-mandarinos illat és íz, finom gyömbéres fűszerességgel kísérve. Az intenzív édesség ellenére nem gejl, kerek savai miatt jól iható, és hosszú. A fás jegyek még kicsit uralkodnak a boron, de ezzel idővel minden bizonnyal meg fog birkózni. Eltalált arányainak köszönhetően a gasztronómiában is remekül használható!

A bor vitathatatlan komplexitását, kifejezett ásványosságát és gazdag beltartalmi értékeit nehezen hozzáférhetővé teszi a redukcióra valló illathiba, a metsző savérzet és a hordós érlelés még mindig agresszív jegyei. Megmagyarázhatatlanul rosszul érik a palackban, vagy rossz szériát fogtunk ki.

Nehezen kibogozható, nem teljesen tiszta, terpentines és dohos tónusok rontanak az összképen, a háttérbe szorulva túlérett naspolya, datolyaszilva. Ugyanakkor nagyon jó egyensúly, magas sav- és alkoholtartalommal, jelen formájában mégis diszharmonikus a bor jellege, és rövid a lecsengés.

A pohárból árad a lépesméz, a grillázs, mangó és papaya kíséretében. Kóstolva jóval szárazabb érzetű (és ez nem válik kárára), közepesnél nagyobb testtel és savtartalommal, szikárabb, szinte neutrálisan citrusos zamatokkal. Lecsengése komplex és sós, de kissé rövid. Megosztó stílus, de vannak erényei.

Kénes, gyógyfürdős fülledtség és eléggé nyers, leveszöldséges, káposztás illatok. Metsző, harapós savai mellett nagy test és alkoholtartalom; túlérett gyümölcsök, szottyos mandarin és sárgadinnye ízei. A palackérés talán javára válik, de jelenleg nehezen értékelhető, kialakulatlan, rendezetlen szerkezetű bor.

Az elnevezés a dűlő mellett a maradékcukor-tartalomra utal, ami egy karcsúbb ötputtonyos aszúénak felel meg. A határozott fahordós jellegtől whisky-laktonos, sauternes-ies illattal indít, de aztán gazdag trópusi gyümölcsös, mustos-mazsolás ízei meggyőzővé teszik. Jobb savakkal még szebb lehetne.

Illatában virágpor és méhviasz, visszafogott ízében goldenalma, őszibarack, ananász és méz. A hősokkos évjáratból adódóan széles szerkezet, némileg az édesség felé billenő egyensúly jellemzik; mégis lehetne testesebb, hogy a jelentős cukor- és alkoholtartalmat szebben integrálja. Felerészt furmint, 30% hárs és 20% muskotály.

Borostyán színű, közepes intenzitású bor, illatában sajnos egy kevés nyersgumis fülledtséggel. Kár érte, mert egyensúlya egyébként nem lenne rossz. A mézes, csonthéjas gyümölcsökre emlékeztető íz sem tud így teljes szépségében kibontakozni, a lecsengés is erőteljes cserességbe fordul.