A szeptemberben több mint két év után ismét Vinoport-blogposzttal jelentkező Árvay János ezúttal az idei szürettel kapcsolatos benyomásait osztja meg és elárulja egy nagy bánatát is.
A szeptemberben több mint két év után ismét Vinoport-blogposzttal jelentkező Árvay János ezúttal az idei szürettel kapcsolatos benyomásait osztja meg és elárulja egy nagy bánatát is.
Több, mint két év után ismét olvasható a Vinoporton Árvay János blogposztja. Van miről mesélnie!
Hóvirágok, barkák, reszkethettek! A becsapós januári tavasz után február végén visszajött a tél. Repdesnek a mínuszok odakint. Az ország másik felén nagy a hó, de itt épp csak a magasabb hegyek tetején látni fehér foltokat. Nálunk, a faluban és a szőlőkben semmi.
November első felében megvoltunk a szürettel. A múlt héten kóstoltuk Szabolccsal a 2017-es tételeket. Rendben vannak. 930 kilogramm aszúszemünk is lett, minimum 60 refraktó fokos. Rég volt ennyi és ilyen jó minőségű botritiszes szemünk.
Lerobbant traktorok, éhes seregélyhadak, hamis gulyás, közönségkedvenc borok, az üres kutyaólat elfoglaló macska – Árvay János szívmelengető sorait olvashatjuk.
Ez évben várhatóan nagyon szép beltartalmú édes szamorodnik készülhetnek a pincénkben. Az egész idei szüretünkkel meg vagyok elégedve.
Sakktáblát látok, ahol egyre kevesebb a zöld kocka, leginkább sárga, barna kockák tarkítják a határt.
Ne gondolják, hogy csakis a kiesett termésen és bevételen jár ilyenkor az ember agya! Sőt!
Kétszázkilencven tétel került be a Borkiválóságok új kötetébe, a Borkiválóság TOP 2016 minősítést 13 fehérbor kapta meg.
Szinte teljesen elvirágzott már mindenütt a szőlő. Nem harsogó a szőlővirág illata, de egyedi és jellegzetes, amit a szőlősorok között lehet érezni…
A szeptemberben több mint két év után ismét Vinoport-blogposzttal jelentkező Árvay János ezúttal az idei szürettel kapcsolatos benyomásait osztja meg és elárulja egy nagy bánatát is.
Több, mint két év után ismét olvasható a Vinoporton Árvay János blogposztja. Van miről mesélnie!
Hóvirágok, barkák, reszkethettek! A becsapós januári tavasz után február végén visszajött a tél. Repdesnek a mínuszok odakint. Az ország másik felén nagy a hó, de itt épp csak a magasabb hegyek tetején látni fehér foltokat. Nálunk, a faluban és a szőlőkben semmi.
November első felében megvoltunk a szürettel. A múlt héten kóstoltuk Szabolccsal a 2017-es tételeket. Rendben vannak. 930 kilogramm aszúszemünk is lett, minimum 60 refraktó fokos. Rég volt ennyi és ilyen jó minőségű botritiszes szemünk.
Lerobbant traktorok, éhes seregélyhadak, hamis gulyás, közönségkedvenc borok, az üres kutyaólat elfoglaló macska – Árvay János szívmelengető sorait olvashatjuk.
Ez évben várhatóan nagyon szép beltartalmú édes szamorodnik készülhetnek a pincénkben. Az egész idei szüretünkkel meg vagyok elégedve.
Sakktáblát látok, ahol egyre kevesebb a zöld kocka, leginkább sárga, barna kockák tarkítják a határt.
Ne gondolják, hogy csakis a kiesett termésen és bevételen jár ilyenkor az ember agya! Sőt!
Kétszázkilencven tétel került be a Borkiválóságok új kötetébe, a Borkiválóság TOP 2016 minősítést 13 fehérbor kapta meg.
Szinte teljesen elvirágzott már mindenütt a szőlő. Nem harsogó a szőlővirág illata, de egyedi és jellegzetes, amit a szőlősorok között lehet érezni…
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
