Visszatért a tél
Hóvirágok, barkák reszkethettek! A becsapós januári tavasz után február végén visszajött a tél. Repdesnek a mínuszok odakint. Az ország másik felén nagy a hó, de nálunk épp csak a magasabb hegyek tetején látni fehér foltokat. Nálunk, a faluban és a szőlőkben semmi.
A metszést eddig még halogattuk. Szabolccsal kint voltunk a Padi-hegyen, pár tőkét megmetszettünk. Szerette volna, ha megmutatom, én hogy gondolom a tőkék formálását. Gyorsan megértette, mit, miért vágok le és melyik vesszőket hagyom a tőkén.
A túl vastagra hízott vesszők nem igazán alkalmasak arra, hogy majd lehajtsuk őket. A legjobbak a ceruzavastagságúak. Hajlíthatók, nem roppannak el lekötéskor, könnyű velük bánni.
Régen azt mondták az öregek, hogy
akkor kell metszeni, amikor az őszibarack virágszirmai az ember hátára esnek.
Ezt ugyan nem tudjuk megcsinálni a területeink nagysága miatt, de évek óta viszonylag későn kezdjük a metszést.
A pincében sűrűek a napjaink. Áztatjuk és préseljük az aszúszemeket. A 2017-es Édesem is összeállt már. Meg is derítettük, most ülepszik, tisztul. Pár nap múlva szűrhetjük is. A 2017-es Sauvignon Blanc egy része szépen kierjedt, a másik fele viszont még lassacskán erjedget, pötyörög. Még majdnem 20 gramm cukor van benne. Ha lassan is, de azért halad az erjedés vége felé. Kissé kifogytunk a címkézett borainkból, úgyhogy ezerrel nyomjuk a címkefelrakást. Legyen mihez nyúlni, ha jönnek a rendelések, senkinek ne kelljen várni a borainkra.
Kata és édesanyja kocsonyát főztek a múlt héten. Zöldség nélkül, sóval, borssal és természetesen pácolt, füstölt hússal, no meg sok nyelvvel – ahogy mi szeretjük. Néhány hete disznót vágtunk, került fel a füstölőbe kolbász, fül, láb. Na, jó, azért még vettünk plusz nyelveket, de egy napra sós-fokhagymás lében pácoltuk őket. Isteni lett. Igaz, hogy Marcit hiába kínáltuk vele. Ránézett és csak annyit mondott: ez meg van fagyva, nem kérek.
Szabolcs fiam elkezdett kenyeret, cipókat sütni. Egy jó barátja nyomán kapott kedvet hozzá. Szabadidejében hol több, hol kevesebb sikerrel folytatja a kenyérsütést, a zsemlekészítést. A kovásszal készült pékáruk tovább megőrzik a frissességüket. Legalábbis ezt mondják, mert nálunk nagyon gyorsan elfogy, amit Szabi hoz.
Kata „Boaci” levest főzött vasárnap. Rátkai specialitás ez. Évente egyszer szoktunk enni, ilyenkor, disznóöléses időszakban. Sós, fokhagymás lében hosszan pácolódott, de nem megfüstölt csontos húsból sok zöldséggel főzött húslevest jelent. Sztrapacska galuskával (tészta helyett) tálalva. Mindenki imádja, mert különleges íze van. Igaz, most nem ittunk hozzá bort. Valószínű, jól passzolna hozzá komplexitásával, ásványosságával a 2014-es Isten-hegy Furmintunk.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
