Palackozás, papírmunka, gyerekzsivaj
November első felében megvoltunk a szürettel. A múlt héten kóstoltuk Szabolccsal a 2017-es tételeket. Rendben vannak. 930 kilogramm aszúszemünk is lett, minimum 60 refraktó fokos. Rég volt ennyi és ilyen jó minőségű botritiszes szemünk.
Hogy ez az évjárat lesz-e az utóbbi évtizedek közül a legjobb? Én még nem merem mondani. Lehet. De majd akkor kiabáljuk ezt, amikor már palackban és forgalomban van és a vevők is ezt mondják. Úgy gondolom, hogy ilyenkor nem az én vagy a mi értékítéletünk a döntő és mérvadó, hanem a fogyasztóké, akik fizetnek majd a borokért.
Nem panaszkodni akarok, de a „könnyítések” ellenére belefulladunk a papírmunkába. Se vége, se hossza annak az adminisztrációs feladatnak, amit meg kell csinálnunk. Semmi nem egyszerűsödött. Összesen egy bevallást nem kell beküldenünk. Hát ez van.
A napi örömök ellentételezik ezt.
Zente? Kis kommandósnak hívom, mert olyan erő van benne, amit egy két hónapos emberpalántától el sem képzelnék. Morcosan néz ide-oda. Mint aki haragszik mindenre. Függőlegesen tartja a fejét, olyanokat rúg néha, hogy alig bírom fogni. De ha beszélek hozzá? 10-12 teleszájas mosolyt kapok tőle.
Formálja a száját, válaszolni akar: ööö… Marcim miatt ritkán van a kezemben. Marci folyamatosan tűzoltót játszik. Szinte mindig futólépésben közlekedik és oltja az aktuális tüzet. Mondja, hogy mit szeretne oltani. Kigyulladt a szeméttároló, kigyulladt a hűtő, kigyulladt a kocsi az udvaron… Kigyulladt a hátam.
Felveszi az ajándékba kapott tűzoltó-felszerelését (műanyag balta, védőkobak, porral oltó), aztán jön menteni, tüzet oltani. Nem is értem, hogy van benne ennyi energia és tenni akarás.
Étkezésekkor mellettem szokott ülni. Figyeli a tányéromon lévő ételt, és mivel elmondása szerint az enyém finomabb, így folyamatosan etetnem kell. Ha valami viszont nem ízlik neki, akkor nagylelkűen nekem adja. Mondván, hogy „Papó, ezt te szereted, edd meg”. Azt hittem, hogy a köménymagos leves nem fog ízleni neki. Többször kért belőle, és nagyon élvezte a pirított kenyérkockák ropogtatását.
Ez éven még palackozunk. Palackba kerül a 2016-os Sárgamuskotályunk és a 2013-as 6 puttonyos aszúnk.
Sűrűre sikeredett ez az év vége is, mint mindig.
Megjelent Szabó Edit női borászokról szóló könyve, a Gyengébb? nem!, Dancsecs Ferenc fotóival. Angelikám benne van. Nagyon tetszik nekem a könyv. Emberi, meleg szívvel megírt kiadvány.
Jön a Pannon Karácsony, a Pannon Bormíves Céh idei rendezvénye. Szabolccsal ott leszünk december 14-én a Corinthia Hotelben, a kóstolón. Megnéztem, ki milyen bort hoz a tagok közül. Szerintem szuper borsorral várjuk majd a vendégeinket és ott személyesen is gratulálhatunk Szőke Matyi bácsinak, a 2017-es Év bortermelőjének. Biztosan szép este lesz.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
