fotó: winemag.com
Levante két területe kulturális értelemben különbözik egymástól. Murcíában a kasztíliai spanyolt beszélik, míg Valencia hosszan a katalán fennhatóságú Aragónia része volt, így ott katalán dialektus dívik. Van azonban egy közös vonás is: mindkét megye elsősőrban a narancstermeléséről ismert. Mindkét tartományban három-három borvidéket találunk. Valenciához tartozik a DO Valencia, a DO Utiel-Requena és DO Alicante, míg Murcíában a DO Yecla, a DO Jumilla és a DO Bullas.
Valencia igen változatos táj, így a klíma is ennek megfelelően sokrétű. A partközelben mediterrán, meleg és párás az éghajlat, a hegyekben szárazabb és hűvösebb. Itt 12,5 °C az átlaghőmérséklet, míg a tengerparton akár 15 °C is lehet. A talaj viszont viszonylag egységes: elsősorban barna, mésztartalmú talajt találunk, amely vékony réteget képez a sziklás alapkövezeten. A DO Alicante több mint 13 ezer ha területén évi 127 ezer hl bort készítenek. A múltban Valencia a nem igazán híres borok nagybani exportore volt. Az elmúlt tíz évben jelentős befektetések történtek a régióban, mind az ültetvényeken, mind pedig a pincészetekben.
A fehérborok vagy őshonos hazai fajtákból készülnek, s akkor könnyen érthetőek, gyümölcsösek, ha nemzetközi fajtákat használnak, akkor érettebb gyümölcsaromák a jellemzők. Ma már vörösbor terén is értek el eredményeket, néhányat országos szinten is jegyeznek. Mégis, talán a helyi specialitás, a Denia-félszigeten, a La Marina körzetben készülő édes muskotályról, a fondillónról ismert leginkább a borvidék. Csak a teljesen töppedt szemeket szedik le, és a bor 16–18% mellett is sokszor közel 40 gramm maradék cukrot tartalmaz. Csak minimálisan 8, de sokszor 20 éves, solera rendszerű érlelés után kerül piacra. Ekkor finom pörkölési és fás aromák dominálnak benne, aszalt gyümölcsökkel, mély, vöröses aranybarna színnel párosulva, szép cukor-sav egyensúllyal.
A Valencia mögötti dombos vidék a környék két városkájának nevét viseli. A DO Utiel-Requena (utjel rekena) hatalmas területen, 41.148 hektáron termel évente mintegy 1,66 millió hl bort. A termőhelyeket 600 és 900 méteres tengerszint feletti magasságon találjuk. A folyóvölgyeknél alluviális, hordalékos a talaj, míg másutt homokkő alapkőzeten márgásagyagos. Bár csak 100 km-re vagyunk a Földközi-tengertől, itt a klíma kontinentális. Még tavasszal is lehetnek fagyok, nyáron meg 40°C-ra is felkúszik a hőmérő higanyszála. Estefelé azonban a tenger felől erős szél érkezik, éjszaka pedig akár 30 °C-t is eshet a hőmérséklet.
A fehérborok közül érdekes lehet a chardonnay és a macabeo. Ez utóbbi gyümölcsös, aromás, könnyű és friss bort ad. A helyi merseguera fajtára a gyógynövényes jegyek jellemzőek. Jellegzetes rosadók készülnek e borvidéken, elsősorban a bobal kékszőlőből.
A Valencia környékén elterülő, több mint 15 ezer ha területen működő, 770 ezer hl bort termelő DO Valencia borvidék négy körzetből áll: Alto Turia szinte hegyvidék, az ültetvények 800 méterre is felkapaszkodnak. Valentino a legnagyobb körzet, a terület 60%-át teszi ki. Ennek alkörzete a Moscatel de Valencia, ahol kizárólag desszert- és likőrbor készül. A legdélebbi terület pedig Clariano.
A fehérborok muskotályból és a helyi merseguera fajtából készülnek, a rosadók aromás, könnyű és gyümölcsös borok, mint ahogy gyümölcshangsúlyosak a monastrellből és a garnachából készült vörösek is. Egyre több készül azonban tempranillóból és nemzetközi fajtákból. Ezen a vidéken igen nagy mennyiségben készül asztali és tájbor is.
Még ennél is délebbre sok DO minősítésű vörösbor készül, amelyek kezdik megtalálni a helyüket a nemzetközi piacokon. Murcía tartományban 40 ezer hektáron termesztenek szőlőt, ennek kétharmada a DO Jumilla (humijjá) területén van, s itt készülnek a legjobb borok is, bár a másik két borvidéken – DO Yecla (gyeklá) és DO Bullas (bulász) – is számos figyelemre méltó borra lelhetünk. Ez a monastrell (mourvèdre) fajta fellegvára, s különösen fajtaborként mutat szép eredményt, de nem ritka házasításokban sem. Érdekes, a nemzetközi fajták itt nemigen jelennek meg tisztán, fajtaborként.
A DO Jumilla Murcíából átnyúlik a La Mancha vidékre is. A szőlővel beültetett területe 30 ezer ha, amin 260 ezer hl bort készítenek. Az ültetvények 300 és 700 m között találhatók. A klíma kontinentális, kis mediterrán beütéssel. Az éves csapadék 270 mm, s az is főleg tavasszal és ősszel esik. A nyár száraz és meleg. Főleg jó víztartó képességű barna erdei talajt találunk, magas mésztartalommal. A készülő nagyon kevés fehérbor könnyed, gyümölcsös-fűszeres, csakúgy, mint a rosadók. Az itteni vörösek kezdenek egyre népszerűbbek lenni. Gyümölcsös, fűszeres, testes borok, amelyek szép tanninstruktúrájuk miatt jól érlelhetők kis tölgyfa hordóban.
A DO Yecla az egyedüli spanyol borvidék, amely egyetlen települést ölel fel. A magasfennsíkon, ahol a 7200 ha szőlőterület található, nincs is másik település. Északról, nyugatról és délrol hegyek veszik körül. A csapadék itt sem sokkal több, mint Jumillában. A talaj mélyebb, s van ahol kötöttebb, más helyeken lazább, málladékos. Korábban, a 90-es években csak 5 bodega működött itt és csak kettő palackozott saját bort. Mára ez a szám 11-re nott. Kevés fehérbor készül, a vörösek elsősorban monastrell-alapúak, gyümölcsösek, erősek és déli karakterűek.
Andalúzia borvidékei sajátosak. Itt elsősorban speciális borok: sherry, természetes édes borok és erősített borok készülnek. „Bortörténeti” szempontból azonban az ország egyik legfontosabb vidéke, hiszen pár évszázadon át a spanyol bort a sherry jelentette a nagyvilágban.
A megyében a három jól ismert sherryváros, Jerez de la Frontera, Sanlúcar de Barrameda és El Puerto de Santa Maria alkotja a ma „arany háromszögként” ismert vidéket. A kettős nevű, védett eredetű körzet határainak meghúzásánál gondosan ügyeltek arra, hogy azok ne nyúljanak át más megyébe. A DO Jerez – Xéres − Sherry y Manzanilla de Sanlúcar de Barrameda névre hallgató borvidék 10.300 ha területen mintegy 550 ezer hl bort készít évente.
Az itt kialakuló válságnak egyéb okai is voltak: a minőségre fittyet hányó tömegtermelés, strukturális és politikai természetű gondok. Az első DO szabályzat már 1935-ben megszületett, de a két név csak 34 évvel később vált el egymástól. A szabályozás három termékcsoportra vonatkozik, a sherryre és a jellegében attól csak kicsit eltérő manzanillára, valamint 1994-tol a „vinagre de Jerez”-re (a jerezi ecet). E területen készítenek természetesen fehér- és vörösbort is, ezek azonban nem felelnek meg a szabályozásnak, tehát asztali borként kerülnek forgalomba. Más területeken is készül sherry eljárással bor, de mivel ezek földrajzi eredete eltér, nem használhatják a sherry nevet.
Levante Spanyolország esetében eredetileg az ország egész keleti részét, a Földközi-tenger partvidékét magában foglalta. Szűkebben azonban csak Valencia és Murcía körzetére korlátozódik.
