Lehet, hogy a cím némi magyarázatra szorul, hiszen – talán a vörösbor kivételével – akár szubjektív ítélet is lehetne. De mégsem az. Lehet, hogy a borok világában létezhet abszolút igazság?
Lehet, hogy a cím némi magyarázatra szorul, hiszen – talán a vörösbor kivételével – akár szubjektív ítélet is lehetne. De mégsem az. Lehet, hogy a borok világában létezhet abszolút igazság?
Több olyan országot ismerünk, amelynek ókori kultúrája híres volt borkészítési hagyományairól, ma mégsem tartjuk számon a vezető borhatalmak között, nem látjuk borait a szaküzletek polcain, és nem ismerjük hagyományos szőlőfajtáinak nevét sem. És bár Görögország lassan kikecmeregni látszik ebből a gödörből, Törökországról még mindig ritkán hallani borvonatkozásban, úgyhogy a nagy nyaralószezon kellős közepén épp itt …
Eckart Witzigmann nemzetközi hírű séf a közelmúltban egy hét erejéig hazánkban vendégeskedett. Egy korábbi cikkünkben már nagy vonalakban bemutattuk őt, most pedig itt az idő, hogy két napját kiragadva, bepillantást nyújtsunk abba, hogy mi jár annak a nemzetközi szaktekintélynek, akit magyar vendéglátói a legfinomabb falatokkal és legpompásabb italokkal akarnak elkényeztetni és – becsvágyóan azt is …
Kékfrankos, francia megszállás, Buschenschank. Így épült fel előző cikkünk a Soproni borvidék történetéről. Akkor maradt még egy s más a tarsolyunkban, ami talán segít egy kicsit jobban meglátni ezt a régiót, és ha egyszer vagy legközelebb odautazunk, akkor már az a bizonyos megelégedettség járja át a testünket-lelkünket, amit akkor érez az ember, amikor számára „ismerős” …
Történetünk egy soproni vacsorán kezdődött. Többen ültük körbe az asztalt, az egyik székben ült Krisch András történész, Sopron város főlevéltárosa. Doktoriját az 1809-es francia megszállásról írja, ami nekünk épp kapóra jött, hiszen e város lakosainak életében volt idő, amikor kénytelenek voltak „odaadóan” etetni, elszállásolni, no és itatni a francia honból érkező katonákat. Történetek sokasága kapcsolódik …
A nyári Borfalu sorozat utolsó előtti állomására érkeztünk, amelyet már csak a fővárosi helyszín követ. Az ország különböző borvidékeiről érkező pincészetek képviselői július 25-27. között először kínálják majd a Balaton déli partján, Balatonföldváron nedűiket a Borfalu rendezvényének keretében. A színpadon ez alkalommal is a már megszokott gárda lép fel, így a cigányzenétől a latin dallamokon …
A nagyobb borfesztiválok közül lezajlott az Etyeki Pincefesztivál és a Budai Gourmet. Félidőben vagyunk tehát, hiszen hátra van még a Borfalu és a Borfesztivál a budai várban. Aki még nem volt idén borfeszten, ne hagyja ki! Akik voltunk – gyanítom újra ott leszünk.
Már többször is jártam a városban, és nem mondhatom, hogy valaha is rosszul éreztem volna magam, de az igazi áttörés egy konkrét naphoz volt köthető, egész pontosan huszonnégy órához. Két éve megakadt a szemem egy programajánlaton, ami egy huszonnégy órás soproni bortúráról szólt. Őszintén szólva sosem voltam igazi sportember, és az alvásmegvonást sem viselem túl …
A skótok büszkék örökségükre: a lélegzetelállító táj, a csodálatos természet, a barátságos emberek, kastélyok és várak komoly kulturális értéket jelentenek. És természetesen ott a skót whisky is, a single malt amelyre szintén méltón büszkék.
Azért érdemes a világ – a napilapok hírei mellett – talán apróbbnak tűnő változásait vizsgálni, mert sok esetben tisztán látható, hogy azért ez a globalizációs dolog annyira nem egyszerű. Megnyugtató a tudat, hogy még jó időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egyformák legyünk, ha egyáltalán ez valaha is lehetséges lesz.
Lehet, hogy a cím némi magyarázatra szorul, hiszen – talán a vörösbor kivételével – akár szubjektív ítélet is lehetne. De mégsem az. Lehet, hogy a borok világában létezhet abszolút igazság?
Több olyan országot ismerünk, amelynek ókori kultúrája híres volt borkészítési hagyományairól, ma mégsem tartjuk számon a vezető borhatalmak között, nem látjuk borait a szaküzletek polcain, és nem ismerjük hagyományos szőlőfajtáinak nevét sem. És bár Görögország lassan kikecmeregni látszik ebből a gödörből, Törökországról még mindig ritkán hallani borvonatkozásban, úgyhogy a nagy nyaralószezon kellős közepén épp itt …
Eckart Witzigmann nemzetközi hírű séf a közelmúltban egy hét erejéig hazánkban vendégeskedett. Egy korábbi cikkünkben már nagy vonalakban bemutattuk őt, most pedig itt az idő, hogy két napját kiragadva, bepillantást nyújtsunk abba, hogy mi jár annak a nemzetközi szaktekintélynek, akit magyar vendéglátói a legfinomabb falatokkal és legpompásabb italokkal akarnak elkényeztetni és – becsvágyóan azt is …
Kékfrankos, francia megszállás, Buschenschank. Így épült fel előző cikkünk a Soproni borvidék történetéről. Akkor maradt még egy s más a tarsolyunkban, ami talán segít egy kicsit jobban meglátni ezt a régiót, és ha egyszer vagy legközelebb odautazunk, akkor már az a bizonyos megelégedettség járja át a testünket-lelkünket, amit akkor érez az ember, amikor számára „ismerős” …
Történetünk egy soproni vacsorán kezdődött. Többen ültük körbe az asztalt, az egyik székben ült Krisch András történész, Sopron város főlevéltárosa. Doktoriját az 1809-es francia megszállásról írja, ami nekünk épp kapóra jött, hiszen e város lakosainak életében volt idő, amikor kénytelenek voltak „odaadóan” etetni, elszállásolni, no és itatni a francia honból érkező katonákat. Történetek sokasága kapcsolódik …
A nyári Borfalu sorozat utolsó előtti állomására érkeztünk, amelyet már csak a fővárosi helyszín követ. Az ország különböző borvidékeiről érkező pincészetek képviselői július 25-27. között először kínálják majd a Balaton déli partján, Balatonföldváron nedűiket a Borfalu rendezvényének keretében. A színpadon ez alkalommal is a már megszokott gárda lép fel, így a cigányzenétől a latin dallamokon …
A nagyobb borfesztiválok közül lezajlott az Etyeki Pincefesztivál és a Budai Gourmet. Félidőben vagyunk tehát, hiszen hátra van még a Borfalu és a Borfesztivál a budai várban. Aki még nem volt idén borfeszten, ne hagyja ki! Akik voltunk – gyanítom újra ott leszünk.
Már többször is jártam a városban, és nem mondhatom, hogy valaha is rosszul éreztem volna magam, de az igazi áttörés egy konkrét naphoz volt köthető, egész pontosan huszonnégy órához. Két éve megakadt a szemem egy programajánlaton, ami egy huszonnégy órás soproni bortúráról szólt. Őszintén szólva sosem voltam igazi sportember, és az alvásmegvonást sem viselem túl …
A skótok büszkék örökségükre: a lélegzetelállító táj, a csodálatos természet, a barátságos emberek, kastélyok és várak komoly kulturális értéket jelentenek. És természetesen ott a skót whisky is, a single malt amelyre szintén méltón büszkék.
Azért érdemes a világ – a napilapok hírei mellett – talán apróbbnak tűnő változásait vizsgálni, mert sok esetben tisztán látható, hogy azért ez a globalizációs dolog annyira nem egyszerű. Megnyugtató a tudat, hogy még jó időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egyformák legyünk, ha egyáltalán ez valaha is lehetséges lesz.
