Tokaji borvidék

Magyarország leghíresebb borvidéke, még a Magyar Himnuszban is helyet kapott Tokaj, mely immár nem csak nagy múltú édes borkülönlegességivel, de világszínvonalú száraz boraival is felhívja magára figyelmünket. A természetföldrajzi adottságok, a vulkanikus kőzetek és talajok, kiegészülve a Tisza és Bodrog nyújtotta sajátos mikroklímával, a különsleges helyi szőlőfajtákkal és a botritisz csodájával...Tokaj a világ borvidékei közt is igen kivételes termőhelynek számít, mely a szakma körében többször is bizonyította, hogy a világ legjobb édes borait képes nekünk adni. És még mennyi, de mennyi minden rejlik ebben a különleges régióban...

Történelmi vonatkozások
Tokaj-Hegyalja a történelem előtti időktől fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt, az ő érkezésükkor valószínűleg már voltak errefelé szőlőterületek. Azon a helyen, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik, földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ma ezt a települést Tokajként ismerjük. A Tokaj név valószínűleg ótörök eredetű, jelentése "folyómenti erdő".

Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-ből származik, a Turóczi prépostság alapítólevelében van erre vonatkozó utalás. Az Árpád-házi királyok komoly tapasztalattal rendelkező szőlőműveseket telepítettek a királyság területére, ám ekkor Tokaj-hegyalja még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül.

A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévő ültetvényeket, az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Erről több községnév is tanúskodik: Olaszliszka, Bodrogolaszi stb. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a furmint, a bakator és a gohér szőlőfajta is.

A legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsannának Sátoraljaújhelyben. A szőlő az Orémusz dűlőből származott. Ez az esemény újabb kutatások szerint 10-20 évvel korábban történt, és valószínűleg ennél is hamarabb készítettek már aszúbort Hegyalján. Ezt támasztja alá, hogy már az 1590-es években használták az "aszú szőlő" kifejezést (Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szótárában), és készítettek egy bizonyos "főbort", amit talán az aszúborral is lehet azonosítani.

Az aszúképződés fontos előfeltétele a késői szüret. Az 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, több módosítás után végül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. Az 1600-as évektől egyre több törvényi szabályozás lépett életbe, 1655-ben még az országgyűlés is foglalkozott az aszúborral, ami jól mutatja az aszúbor előállításának gazdasági súlyát.

Az aszúkészítés XVIII-XIX. század fordulóján élte abszolút fénykorát. Szakírók százai foglalkoztak az aszúval, kémiai és egészségügyi vonatkozásban is. Sokáig aranyat véltek benne felfedezni. Akkoriban szinte valamennyi jelesebb borvidékünkön megpróbálkoztak aszú készítésével, de ezeket a tokaji kiszorította a piacról. A legjelentősebb versenytársak a ruszti és a ménesi voltak. Legnagyobb mennyiségben a lengyelek és az oroszok vásároltak.

A filoxéravész gyakorlatilag teljesen kipusztította a hegyaljai szőlőket, az újratelepítés a fajtaszám jelentős csökkenését eredményezte. A privatizáció után több külföldi befektető megjelent a borvidéken, az általuk szorgalmazott borászati technológia a nyugati borízlésnek való megfelelés és a gyors tőkeforgás elősegítése miatt új aszústílus megjelenéséhez vezetett. Ezek a borok inkább a szőlőből származó, elsődleges aromákra helyezik a hangsúlyt, könnyebbek, kevésbé oxidatívak, mint a régebbi stílus borai.

Földrajzi behatárolás

Tokaj a világ első zárt borvidéki közé tartozik az 1737-es királyi rendelet értelmében. Borsod-Abaúj-Zemplén megye szlovák határ felőli végén, Északkelet-Magyarországon találjuk a történelmi borvidéket, a Zemplén (régi nevén Tokaj-Eperjesi-hegylánc) lábánál. Az I világháború után 3 település Szlovákiához került, így Tokajské Vino néven szomszédaink is készíthetnek (PDO) tokaji borokat az ottani szabályozások szerint, de sehol máshol a világon nem használható a védett Tokaj (Tokay) eredetmegjelölés, mióta EU tagország vagyunk. Észak felől a hegység déli hegyei védik, délen a lankák az Alfölddel "simulnak el", illetve természetes déli határa a borvidéknek a Bodrog, mely a borvidék fővárosában, Tokajban fut bele a Tiszába. Ez a két folyó adja a párás, ködös őszi reggeleket a különleges hegyaljai dűlőkben, ami az őszi aszúsodás nélkülözhetetlen feltétele. Ahogy mondani szokás "Sátor-hegytől Sátor-hegyig tart a borvidék", mely nyugaton az abaújszántói, keleten a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyeket jelöli, délen pedig a lösszel borított Tokaji-hegy (régi nevén Kopasz-hegy) adja ki a borvidék háromszög-formáját. Ma összesen 27 település jogosult a tokaji névhasználatra. Potenciálisan 11000 hektáros méretével viszonylag nagy borvidéknek számít itthon Tokaj, de ennek a területnek nagyjából a fele (vagy annyi sincs) ma művelés alatt.

Fekvés, klíma
A borvidékre jellemző a meleg nyár, a hideg tél, és a hosszú, napos, párás ősz. Az éghajlat kontinentális jellegű, gyakori a száraz, meleg késő őszi időjárás, ami lehetővé teszi az aszúszemek képződését. A szőlőterületek riolit- és andezittufán kialakult lösz- és nyiroktalajon találhatók.

A minőség elérésében az érlelés és a tárolás szerepe sem elhanyagolható. A riolittufába vájt pincék optimális körülményeket biztosítanak, az évi 1-2 °C-os hőingadozásuk kedvez a bornak. Az állandó páratartalomért az úgynevezett Cladosporium cellare nevű pincepenész a felelős, ami vastagon borítja a falakat, s az üvegeket bársonyos takaróként őrzi olykor évtizedeken keresztül, mondhatni hűségesen. A szőlőben pedig a Botrytis cinerea nevű gomba vonja be a szemeket, vékonyítja el a szőlőbogyók héját, segítve a sav és a cukor tökéletes harmóniájának létrejöttét. A világhírű aszúk és szamorodnik e nemes rothadású szőlőszemek hozzáadásával készülnek, a bor annál értékesebb, minél több aszúszőlőt tartalmaz.

Engedélyezett tokaji szőlőfajták
furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, zéta, kövérszőlő és kabar.

Jelentősebb települések, látnivalók
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Abaújszántó
Évszázadokon keresztül Hegyalja jelentős mezővárosa volt. A római katolikus templom XIV. századi, 1752-ben barokk stílusban átépítették.

Bodrogkeresztúr
Római katolikus temploma 1480-ban épült késő gótikus stílusban. A Rákóczi-kúria a kora barokk korból származik.

Erdőbénye
A község támpilléres, gótikus templomának tornya XIV. századi, hajója barokk (1787).

Mád
A gótikus stílusú római katolikus templom 1521-1526 között, a copfstílusú zsinagóga 1790 körül épült. A református templom 1825-ben épült klasszicista stílusban. A régi borkereskedő házakat is érdemes megtekinteni.

Monok
Itt született Kossuth Lajos 1802-ben, copfstílusú szülőházában ma emlékmúzeum van. A Monoky várkastély XIV. századi, az Andrássy-kastély a XVIII. században épült. Kápolnáját és lovagtermét Maulbertsch freskók díszítik.

Olaszliszka
A római katolikus templom XIV. századi, benne gótikus szentély található.

Sárospatak
A településen már a XI. század közepén vár állt, amit a XV-XVll. században jelentősen kibővítettek. Az 1531-ben Perényi Péter által alapított református főiskola sokáig fontos kulturális központtá tette a várost. A vár a XVII. század elején a Rákóczi család birtokába került. A Sárospataki Kollégium jelenlegi formájában nagyrészt a múlt században alakult ki. Az iskola a XVII. század derekán élte fénykorát. A református templom 1771 és 1781 között épült. A helyreállított várkastélyban múzeum van.

Sátoraljaújhely
Az egykori megyeháza 1758-1761 között épült. Itt kezdte közéleti pályafutását Kossuth Lajos, és itt dolgozott levéltárosként Kazinczy Ferenc is. A város egyik legrégibb épülete a középkori alapokon épült római katolikus templom, mely 1792-ben készült el. A piarista templom gótikus eredetű. Egyes részei XV. századiak, szószéke a XVIII. századból való.

Szerencs
A tatárjárás előtt bencés apátságot alapítottak itt, amit a XVI. század közepén várrá, később barokk kastéllyá alakítottak át. A római katolikus plébániatemplom 1760 és 1764 között épült. A fürdő épülete szecessziós stílusú, salétromos, kénes, jódos-vasas vizét a középkor óta használják gyógyításra. A református templomot a XIV. században építették.

Tarcal
A Rákóczi-pincében Bormúzeum található.

Tállya
A községben található a XVI. századi Rákóczi-kúria, a XVIII. század elején épült kastély és a boltozatos Rákóczi-pince. Római katolikus temploma XV. századi, 1720-ban kapott barokk homlokzatot. Az evangélikus templom a XVIII. század vége óta ékesíti a települést, itt keresztelték meg Kossuth Lajost 1802-ben.

Tokaj
A Tisza és a Bodrog összefolyásánál fekszik. A Hegyalja nagyrészt a Rákóczi-család birtoka volt. A barokk stílusú Rákóczi-Dessewffy-kastélyt 1700 körül építették. A Rákóczi-pince járatai másfél kilométer hosszan ágaznak szét a központi pinceteremből. Az Evangélikus udvar eredetileg kapucinus rendház volt, az itt található evangélikus templom 1785-ben épült. A régi Arany Sas fogadó épülete és a görögkeleti templom 1770-ből való. A Tokaji Pincemúzeumban a borászat tárgyi emlékei kaptak helyet.

Tolcsva
Hegyalja egyik leghíresebb bortermelő községe. A római katolikus templom a XV. században, a görög katolikus templom 1760-ban, a református templom 1830-ban, a zsinagóga 1865-ben épült. Az egykori Rákóczi-kastélyban Bormúzeum üzemel.

JELENTŐS BORÁSZATOK: