Régi magyar szőlőfajta, pontos eredete ismeretlen, érkezhetett hozzánk Olaszországból vagy szláv nyelvterületekről, de a legtöbb feltételezés szerint spontán jött létre természetes beporzás és megtermékenyülés által. Egyik szülője biztosan a furmint, a másik vélhetőn a Svájcban is közismert plantscher. A hárslevelű hazánk borvidékein elterjedt, kiemelkedően kezelik Tokaj-Hegyalja mellett az Egri, a Mátrai a Somlói és a Villányi borvidéken. Tokajban csak az 1700-as években említik először, bár véhetően sokkal régebb óta jelen lehetett ott.
Fagyérzékeny, vízigényes. Októberben érik, aszúsodásra hajlamos. Fürtje, laza szerkezetű és igen hosszú, a boritisz így lassabban fejlődik rajta, mint a furminton.
Bora:
Aromatikus fajta. Illata gyümölcsös, gyakran virágos, virágra, hársmézre emlékeztet, jellegzetes, könnyen felismerhető. Savai markánsak, gyakran testes, jól érlelhető.
Fajtatisztán különlegességnek számítanak a belőle készített kései szüretelésű borok és aszúk.
