A több évezredre visszanyúló szőlőművelési múltja ellenére a görög borok nemigen ismertek az ország határain kívül, leszámítva talán a kuriózumként számon tartott fenyőgyanta ízű retsinát, a mézédes, erősített mavrodaphné vörös „mazsolabort”, no és az amforába zárt Metaxa (nem „metaksza” ahogy hazánk fiai leginkább ejtik, hanem metaha) brandyt.










