fotó: ilovegreekwine.com
Naoussa (Naussza) ültetvényei 200-350 méteres magasságban vannak a Vermio hegy lejtőin, mintegy 7 ezer hektáron. A XIX. század elejéig ez volt Észak-Görögország szőlőtermesztési központja, a század vége felé azonban jelentős károkat szenvedett a filoxéravész idején. A fő szőlőfajta a xynomavro, amelynek legszebb borai komplex illatokkal és ízekkel, erőteljes tanninokkal és nagy savszinttel rendelkeznek. Naoussától északra található Goumenissa, amelynek talaja és helyi klímája eltér déli szomszédjáétól. Itt a negoska fajtát is termesztik. Fontos ültetvények találhatók még Amindeo és Halkidiki környékén.
Epirusz a legritkábban lakott régió, hiszen szinte az egészet hegyek borítják, a talaj meglehetősen magas mésztartalmú. Zitsa és Metsovo környékén az utóbbi 30 évben sokat tettek az ültetvények helyreállításáért, s főleg cabernet-t termesztenek. Fontosabbak azonban a szigetek, elsősorban Kefalonia. Itt robolából készül száraz fehér OPAP minőségű bor, illetve muskotályból és mavrodaphnéból édes fehér, illetve vörösbor, OPE minősítéssel.
Thesszáliában több OPAP minősítésű bort is találunk: az Anhialos száraz fehérbor roditisbol és savatianóból, a Rapsani százaz vörösbor xynomavróból, krasatóból és stavrotóból, a Mesenikola pedig ugyancsak száraz vörösbor mesenikola, carignan és syrah fajtákból. Közép-Görögország és Euboea a tájborok hazája. Ezek általában szárazak, főleg salvatiano assyrtiko, roditis, chardonnay és cabernet fajtákból.
A Peloponnészosz-félsziget Görögország kicsiben: a nyugati partok hegyekkel tarkítottak, mint Epirusz, a többi külsőre olyan, mint Közép-Görögország. A bortermelés az északi részen, Pátra városa környékén koncentrálódik, bár az utóbbi időben nagy fejlődés mutatkozott a félsziget középső részén Nemea és Mantinia környékén is. A görög bortermelés 25%-a származik innen. Ez a termőhely filoxéramentes. Nemeához 16 falu tartozik és kizárólag aghiorgitiko szőlőből készítenek vörösbort, mivel az elmúlt 500 évben ez a fajta alkalmazkodott leginkább az itteni körülményekhez.
fotó: atheninsider.com
Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal, így az ültetvények 250 méternél magasabbra vannak telepítve a tenger szintje felett, és sokszor északi tájolásúak. Eső általában csak ősszel és tavasszal hullik, télen nagyon kevés a csapadék; a nyár is száraz. Még a magasabban fekvő területekről származó borok is lágyak, finomak. Savtartalmuk alacsony, bár nagyon gazdag, fűszeres, gyümölcsös jellegük lehet.
Pátra környékén 4 ezer ha szőlőterületet találunk, a fő fajták a mavrodaphne, a roditis és a sideritis.
Az Égei-tenger szigetei közül Santorinin a szőlőterület mintegy 1200 ha, amelynek 80%-án fehérszőlő terem. A nyár itt meleg és száraz, a tél enyhe és a csapadék sem sok, de az heves esőket jelent. a legnagyobb részén vulkáni eredetű málladékos talajt találhatunk, míg a keleti részt nagy és termékeny síkság foglalja el.
A leghíresebb fehérbor assyrtikóból készül, száraz, meglehetősen minerális, szép savszerkezettel és a viognier-hez hasonló illattal és viszonylag magas az alkoholszinttel. További jellegzetesség a koszorú-formára összetekeredett szőlőtőke látványa: a növény így óvja a termést az erős napsütésről és az igen erős szelektől. Terméshozam korlátozásra nincs szükség, mert a fajta mérsékelt termést ad, ráadásul igen sok az öreg ültetvény.
Parosz szigetén is erős szél uralkodik, a szőlőt így hagyják futni a föld közelében, s akár a négyméteres hosszt is elérik. A két legnépszerűbb fajta itt a mandilaria és a monemvasia (33, ill. 66%). Ezt a területet a filoxéravész nem érintette. Limnosz szigete is vulkanikus, az ültetvények elhelyezkedése pedig változatos: sík területeken éppúgy vannak termőterületek, mint akár 430 méterrel a tenger szintje fölött.
A mintegy ezer hektáron az itt kalambaki névre hallgató limnio és főleg az alexandriai muskotály a legnépszerűbb fajták. Rodosz nagy szőlőművelési múltra tekinthet vissza, de az itteni bortermelés 90%-a ma a CIER cég kezében van. Az 1800 hektárból 1100-on athiri, 600-on pedig mandilaria fajtát telepítettek. A szőlő nyugalmi időszakában meglehetősen sok a csapadék, a vegetációs időszakban kellemes, hűsítő északi szél fúj.
Szamosz geológiai szempontból meglehetősen változatos: hegyek és kisebb közrezárt síkságok váltják egymást. Itt a fehér muskotály a meghatározó fajta, ebből készül a híres szamoszi édes bor. A filoxéravész után szinte már nem is telepítettek kékszőlőt. Az 1800 ha ültetvény talaja mészköves, és a tengerszinttől akár 800 méteres magasságig is felkúsznak a szőlőskertek.
Méretét tekintve messze Kréta a legfontosabb (az ország összes szőlőterületének 20% a) a szigetek közül,
bortermelése pedig a már nagyon várt reneszánszát kezdi élni. Hatalmas hegylánc húzódik keresztül a szigeten kelet-nyugati irányban, 3000 métert is meghaladó csúcsokkal. A filoxéra sohasem érte el a szigetet. Itt a fajtaborok adják a termelés zömét és a négy nagy körzet minőségi borai szinte kizárólag vörösek és szárazak, bár akad édes iskolázású vörös is. A fő fajták a kotsifali, a mandilaria, a liatiko és a fehér villana. Jellemzően magasan találjuk az ültetvényeket, sokszor északi lejtőkön, mivel a mögöttük lévő hegyek óvják a tokéket a perzselő déli szelektől.
Az ország északi régiójában meglehetősen hűvös az éghajlat, a termőhelyek elhelyezkedése pedig igen változatos. Sok szőlőskert található viszonylag magasan a tengerszint felett. Itt elsősorban vörösbort termelnek.
