fotó:golisbon.com
Egészen 2009-ig a borrégió is ezt a nevet viselte, azonban az egyre fejlődő spanyol Extremadura borvidékkel való névazonosság, és a főváros nevének, mint borvidéki központnak ismertebbé tétele érdekében változtatták meg az elnevezést: most már Lisboa VP/IGP a régió neve.
Ez mutatja, hogy ilyen néven csak tájbor kerül forgalomba, s bár Beiras és Alentejo területre nagyobb tájbor körzetek, mennyiségileg Lisszabon megelőzi őket. Ez a borrégió 8 DOC és egy további VR/IGP borvidéket zár magába.
Lisszabontól az óceánig terjedő vidék egyértelműen az Atlanti-óceán hatása alatt áll, de az ültetvényeknek valamelyest védelmet jelentenek a nagyobb parti homokdűnék. Itt is a helyi fajták vannak többségben, de találunk cabernet-t, chardonnay-t és ugni blanc-t is.
A Terras do Sado VR területe a Setúbal-félszigeten van, ami főleg édes, erősített, alexandria muskotályból vagy moscatel roxóból készített borairól volt korábban híres. Külön DOC besorolásban van mind a Moscatel de Setubal, mind pedig a Setúbal Roxo. Mivel ez a borféleség vesztett népszerűségéből, egyre inkább más helyi szőlőfajták veszik át a helyét, bár a fehérek között még mindig ez a legelterjedtebb.
fotó:learn.winecoolerdirect.com
Innen az ország belseje felé találjuk a Tejo VR (tezsu) borrégiót. Korábban ez is a DOC/DOP besorolású Ribatejo (avagy a „Tagus partjai” – ribatezsu) borvidék nevét viselte, de 2009-ben magáról a folyóról nevezték el, így küszöbölve ki azt a zavaró momentumot, hogy egy tájbor ugyanazt a nevet viselje, mint egy OEM minősítésű. Maga a DOC Ribatejo is egy nemrégiben alapított borvidék, a Tejo régió hat körzetében készíthetnek ilyen címkével bort. Itt a hordalékos, üledékes folyó menti síkság ad helyet a legtöbb – sokszor igen nagy hozamú – szőlőültetvénynek.
A folyótól északra kicsiny birtokok találhatók, míg attól délre nagybirtokok vannak, nem ritkán szövetkezeti pincék kezében. A régióban több fehérbort készítenek, mint vöröset, s az összes szőlőterület 40%-án termesztik a maria gomes/ fernão pirest, amelynek hozama eléri, sőt, meghaladja a 100 hl/ha-t. Ebből nagy mennyiségű, semleges, száraz fehérbor kerül főleg a nem túl igényes helyi piacra. E régió második a Lisboa VR mögött a megtermelt bor mennyiségét illetően, viszont ennek csupán 5%-a DOC minőségű. A folyótól távolabb, soványabb talajon jobb minőségű bor készül, sőt, korábban sok garrafeira bor alapanyaga is innen származott.
A DOC/DOP Alentejo (avagy a „Taguson túli” –alentezsu) Lisszabontól délkeletre található, Spanyolország határáig és Algarve északi részéig húzódó egyre fontosabb borrégió, amely az ország mintegy harmadát teszi ki. Nyolc körzete van, ezek közül nem egy IPR státusát, mások meg éppen önálló DOC besorolásukat veszítették el. Az egész régióban készíthető tájbor megkülönböztető nevet kapott: VR Alentejano.
A terület legnagyobb része síkság, így nemigen állja útját semmi az óceán felől érkező hatásoknak. Egyes körzetek mezoklímája azonban a helyenként felbukkanó hegyek miatt mégis jelentősen különbözik. Az éghajlatot ezért mind a kontinentális, mind pedig a mediterrán befolyás éri: kevés csapadék és forró nyarak jellemzik. A talaj főleg vályogos, ami gránittal és csillámpalával keveredik, de találunk kavicsot és mészkövet is. A sokféle talaj és klíma ellenére az itt készített borok általában már fiatalon jól ihatók, gyümölcsös jellegűek, lágyak, közepes testtel, és köszönhetően a természet erőinek – és az egyre javuló borkészítési eljárásoknak –, jelentéktelen az évjáratok közötti különbség.
A tájboroknál a szabályzat engedékenyebb, használhatnak nem honos szőlőfajtákat is, így több kistermelő, akinek termőterülete kívül esik a 8 DOC körzeten, ebben a kategóriában kénytelen borait eladni. A szokásos vörösbor házasítás aragonêz, trincadeira és castelão fajtákból készül, de az utóbbi időkben egyre több touriga nacionalt, alicante bouschetet, syrah-t és cabernet-t használnak. Az arinto, az antão vaz, a fernão pires és roupeiro fajtákból intenzív fehérborok készülnek.
Az ország fővárosa Lisszabon környékén sok kisebb borvidéket találunk. E régió neve Estremadura, azaz a „Douro-n túl”.
