Tavaly ilyenkor Bock Józseffel volt egy mélyinterjúnk az ikonikus villányi pince sikerének titkairól. Akkor fiával, Valérral nem jött össze a beszélgetés…de cserébe most külön interjúban meséli el idei magazinunkban, milyen volt belenőni a családi borászat szerepeibe, kiderül az is, hogy melyik a kedvence az idén versenyünkön díjazott tételek közül, hiszen 2026-ban nem más, mint a Bock kapta a legtöbb érmet tőlünk! Megérdemelt az újabb siker.
Hogy emlékszel vissza a gyermekévekre, milyen volt együtt felnőni egy családi borászattal?
Gyerekkoromtól folyamatosan jártam ki én is a szőlőbe, és persze jól jött a zsebpénz is. Átitatta a mindennapokat a szőlő és a bor szeretete. A szüret minden évben igazi nagy családi esemény volt. Amíg kicsi területünk volt, addig meg is maradt ebben az idillben a szüret. Később édesapám főállású borász lett, idővközben sokat növekedett a kis családi vállalkozás. Az első két hektárt még nagyapámtól örököltük, majd a rendszerváltás után az elkobzott régi területeinket igyekeztünk visszaszerezni, amiben a külföldön élő, kitelepített rokonaink is segítettek. Idővel a minőségi vörösbor finomhangolása került fókuszba, de a fehérbor is fontos számunkra. Egy picit át is alakult a fajtaválaszték: telepítettünk a hárslevelű és az olaszrizling mellé chardonnay-t, sauvignon blanc-t, valamint évek óta pezsgőt is készítünk. Mára 150 hektárral rendelkezünk, ebben a legnagyobb egybefüggő, különleges rész a 16 hektáros Ördögárok. Folyamatosan kísérletezünk új kékszőlőfajtákkal is, mint a malbec és a petit verdot, 2018 óta palackozzuk is őket. A nehézségek, kihívások mellett, a közös sikerek, melyek motiválnak bennünket, igyekszünk tovább fejlődni minden helyzetből. Az elmúlt 20 évben az én életemben is sokszor adódtak fókuszbeli áthelyeződések. A családom mindig is fontos közeg számomra a lányom már 17 éves. Egyébként sem törekedtem a sztárborász attitűdre, számomra a legnagyobb siker, ha valakinek pusztán tetszik, ízlik a borunk. A sikerre édesapámmal mindketten vágyunk természetesen, az ő hozzáállása is sokat alakult az elmúlt években, megjelentek az övé mellett az én vízióim is. Ez egy oda-vissza ható szimbiózis köztünk, aminek állandó kommunikáción, egymástól való tanuláson kell nyugodnia.
A generációváltás milyen kihívások elé állít téged vagy éppen édesapád, mondjuk, amikor egy borról döntést kell hozni?
A staféta átadása nem egyik napról a másikra történik meg, nehéz, kihívásokkal teli folyamat és minden napunkat kíséri egy kicsit, én megtanultam, hogy az egót háttérbe kell helyezni, ha ilyen nagy a tét.
Cégeink kötelékében közel 120 ember dolgozik, felelősséggel tartozunk értük, ami nem kis nyomást helyez ránk.
Melyek voltak az első közös sikerek, és mi az, amiben másképp gondolkodtok borkészítés terén?
Emlékezetes és nagy büszkeség számomra az első syrah 2003-ból, a másfél hektáros Bocor szűz terméseként, mely Bordeaux-ban megkapta a Legjobb Syrah Díjat és e bor készítésében már aktívan részt vettem én is. Nagyon szeretek kísérletezni, dűlőszelektált tételekkel dolgozni, kezdve a metszéstől, a termés alakulásától, egészen a kész bor formálódásáig. Sokat járok a szőlőbe is, látom, mennyi minden múlik a vinifikáción, hogy a szőlő mit hogyan kap meg tőlünk, hogyan korlátozzuk, milyen módon szervezzük a növényvédelmet és így tovább.
Az interjú itt nem ér véget. A teljes verzió elolvasható a Winelovers Top100+ Magazin idei lapszámában. Rendeld meg itt!
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
