Ahogy azt már a korábbi hasonló tematikus eseményeken megszokhattuk, a Zila Cukrászda cukrászmesterei erre a rendezvényre is egy különleges, a kékfrankoshoz stílusában és ízvilágában illő desszertet készítettek. Kóstolva az eddigi párosításokat és ismerve a cukrászda stílusát, izgatottan vártam, hogy mivel lepik meg a nagyérdeműt a kékfrankos borokhoz kapcsolódva.
Az elkészített sütemény a Bornarancs fantázianevet kapta, a kis édességkocka külsőre egy modern, fiatalos, vagány desszertnek látszott, kíváncsiságom tehát egyre fokozódott. A puha csokoládépiskóta rétegek közé sötét csokoládékrém került, amelyet kis karamellel bolondítottak meg. És ahogyan az már lenni szokott, a desszertkocka közepében meglepetés várta a kóstolót. Folyékony, narancslekvárral ízesített borkrém tette egészen különlegessé a kellemes, csokoládés ízvilágot. A fanyar, narancsos borkrém igazi ellenpontja, nagyon kellemes kiegészítője volt a lágy csokoládés ízeknek, kóstolás közben pedig az az érzése támadt az embernek, hogy ehhez a süteményhez valóban egy kékfrankos dukál.
Borospohárral a kézben leginkább egy közepesen testes, mégis dinamikus szekszárdi kékfrankos jutott eszembe, mint a sütemény méltó kísérője, nem volt nehéz dolgom a kóstoló során finom borokat kóstolni az izgalmas desszerthez.
Igazán kellemes és harmonikus páros ez a vörösbor csokoládé kombináció is, aki esetleg nem hiszi, az járjon utána!
