Bock Józsefet kérdeztük 2. rész
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Az egyik ilyen átalakulás, hogy egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az ikertőkéknek. Alkalmazásuk révén két szőlőtőke között nagyobb tér áll rendelkezésre, amely megkönnyíti a kaszálás műveletét. Mindennek az ad jelentőséget, hogy főleg a domboldalon fekvő szőlőinkben, az erózió ellen füvesítést alkalmazunk, nemcsak két sor, hanem két tőke között is.
Nem jelent a fű egy egyébként is meleg, csapadékban szegény vidéken konkurenciát a tőke számára?
Egy speciális fűmagot használunk, amely sekély gyökerű és kis vízigényű, így nem von el saját működése érdekében sok nedvességet a talajból, viszont takarja a földet, amelyet így kevésbé tud a napsugárzás kiszárítani. További előnynek számít, hogy a meredekebb fekvésekben sem mosódik le a talaj egy hirtelen jött, nagyobb csapadékmennyisége esetén.
Az aszályos időjárás kapcsán fontos kiemelt figyelmet fordítani a szőlők gyökerének. Az a legjobb, ha a fő gyökerek legalább 1,5-2 méter mélységig lehatolnak. Ennek érdekében a telepítés után mi a felső 10-15 centimétert harmatgyökerezzük, aminek következtében nem a talaj felszínével párhuzamosan kezd szétterülni a gyökérzet, hanem a mélybe hatol. Ezt a módszert alkalmazva Villányban az aszályos évek sem jelentenek nehézséget, mert a jelentős agyagtartalom a talajban megtartja a vizet. Mindez a normál évjáratokra igaz, az extrémen száraz évek a jövőben felvethetik az öntözés szükségességét.
A Bock Pince kapcsán is nyilvánosságra került a tény, hogy ökológiai módszerekkel dolgoznak. Mekkora területre igaz ez?
Mind a hetven hektár saját tulajdonban álló szőlőt így műveljük, mivel azonban szőlőt vásárolunk is, amelyre ez nem igaz, nem írhatjuk rá a palackokra a biobor elnevezést.
Az utóbbi öt évben a saját területeken már csak olyan permetszereket alkalmazunk, amelyek természetbarátnak minősülnek. Azt tapasztaljuk, hogy a bioművelésnek és -permetszereknek köszönhetően a tőkék sokkal ellenállóbbak, mint a korábbi években.
Pluszmunkát jelent ez a rendszer, hiszen a kontaktszerek alkalmazása miatt többször kell permetezni, mint a hagyományos védekezés esetén. Nagyobb energiaráfordítást igényel az is, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyünk tökéletesen naprakészek a zöldmunkákkal, ezért többet és jobban kell dolgoznunk.
Hogyan fogalmazná meg, mely koncepció határozza meg a Bock-borok stílusát?
A megközelítésünk nem változott: az évjárat adta lehetőségeket bontakoztatjuk ki; amelyik évben lehet, igyekszünk megcsinálni a nagy borokat, és mindezt viszonylag sokáig tartó szürettel érjük el.
Ha az elmúlt évtizedeket vizsgáljuk, úgy gondolom, két olyan tényező volt, amelynek különösen nagy a jelentősége a minőség előre lépésének szempontjából. Az egyik a terméskorlátozás, a másik pedig a zöldszüret; egyértelműen tapasztalható, hogy mindkettő sokat ad hozzá a borokhoz. Az utóbbi évek kihívását az a törekvés jelenti, hogy egyre inkább a metszéssel igyekszünk beállítani a kívánt termésmennyiséget, amelyet később csak korrigálni kell szükség esetén.
A Bock név az egyik legismertebb bormárkának számít itthon. Ilyen névvel is kell dolgozni az értékesítési stratégián?
Természetesen. Jelenleg a legtöbbet az exportértékesítés növelésével foglalkozunk, amely a jövőben azt is jelentheti, hogy csökken a magyar piacon eladott boraink mennyisége. A legfontosabb vevőinknek Nyugat-Európa és Erdély számít, előbbi régióban Ausztria, Németország és Svájc mondható elsődleges partnernek. Távolabb fekvő, de ugyancsak lényeges vásárlóknak bizonyulnak a közel-keleti országok, Oroszország, Grúzia, Kína és az Egyesült Államok is.
A célunk az export kapcsán tulajdonképpen az, hogy segítségével stabilizáljuk a hazai értékesítést. Ha boraink 25%-a határainkon túl talál gazdára, azzal már elégedett leszek.
Ha egy szőlőfajtához kötné a Bock Pincészet ismertté válását, melyik lenne az?
Egyértelműen a cabernet sauvignon és az erre épülő házasítások. Persze ehhez a fajta adottságain túl szükség volt arra is, hogy itthon a ’90-es években hirtelen nagyot ugorjon az érdeklődés a vörösborok iránt.
A borstílus szempontjából ebben az időszakban egyértelműen Bordeaux jelentette számunkra a mintát, hiszen a komoly vörösborok mezőnyében nemzetközi értelemben is ez a borvidék számított meghatározónak. Így nemcsak a hazai, hanem a külföldi fogyasztók is az ilyen típusú borokat keresték.
Manapság gyakran emlegetett téma a vörösborok esetében a magas beltartalom, koncentráció kérdése. Mit gondol erről?
A fogyasztói igények – amelyeket nekünk is követni kell – egyértelműen a könnyedebb borok irányába mentek el. Ez Villány számára kihívást jelent, hiszen mi pont a nagytestű vörösborokban vagyunk jók, ma viszont ezeket nehezebb értékesíteni.
Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a piramis csúcsát a világ bormennyiségének nem több, mint 5%-a jelenti. Nekünk egyértelműen a felső szegmens a fontos, mert ezáltal mutathatjuk meg, mire képes a termőhely. A prémium borok mellett természetesen középkategóriájú tételeket is kell készítenünk, de Villány erejét a top borokkal tudjuk megmutatni.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
A Bock Józseffel készített interjúnk első részében áttekintettük a pincészet eddigi történetét, és megismertük a művelésük alatt álló dűlőket. Ma szőlészeti témákkal, az ehhez a munkafázishoz kapcsolódó átalakulásokkal folytatjuk a beszélgetést. Bő két, mára inkább két és fél évtizedes múlt áll a Bock Pincészet háta mögött. Ez alatt az idő alatt jelentős mennyiségű tapasztalatot gyűjtött össze. Milyen változások jellemzik az utóbbi években a szőlőművelést?
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
