Rövid borhírek
Még alig egy év telt el azóta, hogy a borászok és hivatalnokok rozé csatájában az utóbbiak maradtak alul. Tavaly tavasszal hozta nyilvánosságra azon szándékát az EU, hogy az asztali borok kategóriájában engedélyezni fogja, hogy a rozét fehér és vörösbor házasításával állítsák elő. A terv persze óriási nemzetközi felháborodást keltett, leghangosabbnak azonban a francia tiltakozók bizonyultak, akiknek Provence – rozéiról ismert – borvidéke a világ rózsaszín borainak 5%-áért felel.
A tavaszi zsongás után június 8-án döntött úgy az aktuális mezőgazdasági biztos, hogy mégis elveti a törvénymódosítást, mert meghallgatva a termelők véleményét, egyetért azzal, hogy ezek az „új” metódussal készített rozék komolyan visszavetnék a minőségi rozék iránti keresletet.
Úgy tűnik, hogy a több hónapig tartó zűrzavarnak nem volt komolyabb hatása a világpiacra, a rozé borok iránti érdeklődés azóta sem csappant meg, ahogy ezt az alábbi rövidhírek is bizonyítják.
A rosé már nem csak a lányoké
Az utóbbi egy-másfél évben a brit szupermarketláncok vezetői azt tapasztalták, hogy a rozé borok iránt már nem csak a női vásárlók, hanem a férfiak is egyre élénkebben érdeklődnek. Annak az új trendnek köszönhető valószínűleg ez az átalakulás, miszerint a boltok polcain a korábban majdhogynem egyeduralkodónak számító édesebb rozékat, száraz társaik váltották fel.
Bár az ún. fehér zinfandelek, amelyek a valóságban félédes rozék, még mindig nagyon népszerűek, azonban a Franciaországból, Dél-Afrikából vagy Argentínából érkező száraz társaikból is egyre többen vásárolnak a fogyasztók. A szakértők szerint a másik ok a rozék férfiak körében történő előrelépésében az, hogy ez az egyik legkönnyebben ételhez illeszthető borkategória, amely vásárlási szempont egyre nagyobb jelentőséggel bír a szigetországban.
Rozé pillanatkép Új-Zélandról
A hatvanas években Új-Zélandon a rozé általában édes volt, és meglehetősen egyszerű házi körülmények között készítették, nem túl magas minőségben, hibrid szőlőfajták felhasználásával. Innen lépett elő néhány évtized elmúltával ez a rózsaszínű bortípus, amelyet ma már minőségi szabványok alapján készítenek.
Egy helyi üzleti elemző szerint már körülbelül 150 új-zélandi rozé közül válogathatnak a bor iránt érdeklődő szigetlakók, és egyik-évről a másikra akár 20%-kal is növekedhet a termékskála. Emellett azt is észrevették a pincészetek, hogy mára a rozék elvesztették szezonális jellegüket, így nemcsak nyáron kortyolják őket szívesen, hanem akár karácsonykor is.
Ahol mégsem rózsás a helyzet
Az egyetlen kivételt a rozé divatra a rozé champagne-ok jelentik. Nem is logikátlan ez a tény, hiszen a rozék iránti általános érdeklődés valószínűleg nem csak a finom, friss zamatoknak, hanem a – jelenlegi gazdasági környezetben – különösen kedvező árnak is köszönhető. Ha pedig van olyan rozé, amelyikre ez az utóbbi szempont nem igaz, akkor az éppen a rozé champagne.
Már jó néhány éve Nagy Britannia számít a legszenvedélyesebb rozé champagne fogyasztónak, volt olyan év, amikor 12 hónap alatt 20%-kal emelkedett ennek a pezsgőtípusnak a fogyasztása. Bár Valentin-nap és karácsony környékén még most is kiugró az érdeklődés, a hétköznapokon már érezhetően kevesebb fogy ebből a rózsaszínű luxusitalból az angoloknál.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
A rozék egyik titka, hogy viszonylag sokféle ételhez illeszthetők. Fehér és vörös borok közötti átmenetként ugyanúgy jól passzolnak az olyan komolyabb halakhoz, mint a lazac vagy a tonhal, ahogy egy könnyebb sertésfogással is gyümölcsözően működnek együtt. Remekül párosíthatók salátákhoz, levelekhez, paradicsom alapú szószokhoz, mediterrán zöldségfogásokhoz. Komolyabb tételeik fűszeresebb ételekhez, enyhébb curry-khez, nem teljesen száraz változataik pedig az édes-savanyú ízhatású ázsiai fogásokhoz is megfelelnek.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
