Amikor a nyár múlásán búsulunk, ne feledjük el, hogy azért az ősz is tud szép lenni (színes, hulló levelek, és finom, selymes napsütés), mielőtt hipp-hopp beköszönt a tél.
Ma azonban éppen esik az eső, és egyáltalán nem túl szívderítő a kilátás az ablakból, úgyhogy egy tartalmasabb, melengetőbb étel és bor mellett döntöttünk. A felvágottakkal, gombával és paradicsommal borított polentához remekül illet a piemontei Dolcetto. Mindkettő testes volt, ugyanakkor mégsem túlsúlyos.
A polenta nem a gyors kaják közé tartozik. A kukoricadarát ugyanis legalább fél óráig kavartuk a tűzön, mire olyan lett, mint a normál gríz. Miután ezt kihevertük, egy hagymás-fokhagymás alapon pirított olasz szalámikból és szárított sonkából, valamint erdei gombákból és paradicsomból összeállított ragut készítettünk. A grízre halmoztuk a ragut, a tetejét pedig sajttal borítottuk, majd irány a sütő, ahol addig sütöttük, amíg barnulásnak nem indult a fedő sajtréteg.
A milánói polentához egy szintén itáliai bort választottunk: a piemontei Roberto Voerzio Priavino dűlőből származó 2005-ös Dolcetto D’Alba borát. A bor a többi dolcetto szőlőfajtából készült borhoz hasonlóan általában a piemontei borászok alapbora, azonban érdemes figyelemmel kísérni, hogy milyen komolyan veszik őket. A bor színe még friss lila árnyalatokkal teli. Illata intenzív, elsősorban gyümölcsös, de a fás érlelés jegyeit is mutatja. Ízben kifejezetten étel-barát bor, a viszonylag magas savtartalma és alacsony tannintartalma miatt. Utóíze végtelenül hosszú.
