Tíz tudnivaló a furmintról
1. Ha furmint szót halljuk, manapság még mindig elsőként Tokaj és Somló jut eszünkbe, amely borvidékek a fajta elterjedtségénél fogva elsőbbséget élveznek hazánkban. Érdemes azonban megfigyelni, hogy az utóbbi években milyen mértékben növekszik előfordulásának gyakoriság más borvidékeken is, és ma már az Alföldtől az Egri borvidéken át a Balatonig, sőt Sopronig az ország széltében-hosszában találunk furmintültetvényeket.
2. Arra, hogy a furmint néhány száz évvel ezelőtt milyen elterjedt volt az országban, újra és újra rádöbbenünk, ha a prémium kategóriájú fehérborok készítése iránt érdeklődő borászokkal beszélgetünk az ismert furminttermőtájakon kívül. Hiszen előbb-utóbb rendre szóba kerül, hogy utánanéztek, és levéltári dokumentumok szerint hajdanán az ő vidékükön is termesztettek furmintot.
3. A furmint jelentőségét a magas kategóriájú borok között az adja, hogy késői érésénél fogva magas beltartalmi értékekkel bíró, komplex aromatikájú bort tud adni, amely amellett, hogy képes egyes talajtípusok ásványos karakterének megmutatására, egyúttal sárga- és fehér húsú gyümölcsösséget is fejt fel magából.
4. A fajtát emellett más fehér szőlőkkel összehasonlítva az teszi egyedivé, hogy teljes érés esetén jelentős test és beltartalom mellett is képes megőrizni határozott savgerincét. Ez a tulajdonsága teszi igazán harmonikussá a végeredményt. Ha belegondolunk, ez egyáltalán nem szokványos, hiszen a legtöbb nemzetközileg ismert fehérbortípus vagy karcsúbb testtel és élénk savszerkezettel bír, vagy dús, telt idomokkal és visszafogott savérzettel
5. A fajta szerepköre az utóbbi húsz évben jelentős átalakulásokon ment át. Sokáig az aszú és az édes borok fő alapanyagát látták benne, hiszen határozott savgerincénél fogva képes volt a jelentős maradék cukor ellensúlyozására. Lassan másfél évtizede azonban annak, hogy a korábbi ivóborokon túllépve a prémium kategóriába szánt száraz, félszáraz borokat készítsenek belőle.
6. Ezzel kapcsolatban az utóbbi években a legnagyobb kihívást a borászok számára a késői érésből következően esetenként túl magasra szökő alkoholtartalom kiegyenlítése, valamint a hordós érlelés alkalmanként az aromatikát eluraló jelenlétének visszaszorítása adja.
7. Iskolázástól függően a száraz furmintokat kezdetben visszafogott aromatika vagy erőteljes gyümölcsösség jellemzi. Érdekessége azonban, hogy néhány év elteltével, kb. 4 esztendő múltán igazán komplex illat- és ízvilágot rajzol ki, amelyben a gyümölcsből eredő primer aromákhoz a borkészítés jegyei mellett hozzáadódik a palackos érlelés sokszor mézes tónusa.
8. A furmintról, amellett, hogy késői érésű, érdemes tudni, hogy a szakirodalom biológiai sajátosságai közé sorolja az erős növekedésre való hajlamot, és azt, hogy alkalmanként rosszul termékenyül meg. A ténynek, hogy bogyói jól töppednek, számtalan késői szüretelésű bort köszönhetünk.
9. Jó azonban tudni, hogy az igazán magas minőségű késői szüretelésű tételekhez sok termelő a töppedésen túl bizonyos fokú aszúsodást is elengedhetetlennek tart. Mindezt a bogyó gombás betegségekre való fogékonysága teszi lehetővé, hiszen a nemes rothadás tulajdonképpen a jókor érkező botritisz, amit, ha az a még éretlen gyümölcsöt találja meg, szürkerothadásnak hívunk.
10. Testesebb száraz példáihoz nem túl fűszerezett, az alapanyag eredeti zamatait kihangsúlyozó hal- és szárnyasételeket, sőt akár sertéshúst is ajánlunk. Az édes borokhoz pedig a késői szüretek, valamint a fiatalabb szamorodnik és aszúk esetében sárga húsú gyümölcsökre, tejtermékekre épülő desszerteket és hízott májat javaslunk. A magas puttonyszámú érett aszúk önmagukban is olyan fokú komplexitást érnek el, hogy egy igazi luxus zárófogás keretében a legstílusosabban önmagukban fogyaszthatjuk őket.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Beköszöntött a február, és mi itt a Vinoport szerkesztőségében is gőzerővel készülünk a csütörtökön megrendezésre kerülő Nagy Furmint Február Kóstolóra. A furmintos hónapra való ráhangolódás jegyében pont a hónap elejére állítottunk össze egy tíz tudnivalóból álló listát erről a mára kétségtelenül helyinek mondható szőlőfajtáról.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
