A spanyol hős.
Csak egy rövid bejegyzés erejéig jelentkezik újra a rovat annak érdekében, hogy ne felejtődjön el teljesen, és annak köszönhetően, hogy újra rátaláltunk a szezon ideális ebédjére, amire minél több ember figyelmét hívnánk fel.
Az argentin gazpacho-hoz vegyünk fél kiló paradicsomot, pucoljuk meg, magozzuk ki (ezt legcélszerűbb úgy végezni, ha finoman bevágjuk a héját és adunk neki egy tíz másodperces forró vízfürdőt, ettől elengedi a ruháját).
Egy kígyóuborkát hámozzunk meg és a paradicsomhoz hasonlóan vágjuk durva darabokra. Egy nagyobb kenyérszelet belsejét áztassuk vízbe, majd miután a víz nagy részét kinyomkodtuk, a zöldségekkel és három-négy gerezd fokhagymával együtt mehet is a pürésítésre szolgáló edénybe.
.jpg)
Adjunk hozzá sót, borsot, rengeteg szűz olívaolajat (bő egy deci) és egy kis ecetet. E mellett ízesíthetjük bármivel. Mi egy csöpp chilit tettünk bele, na nem a csípősség miatt, inkább csak egy kis pikantériát vártunk tőle.
A munka ezzel nagyjából meg is van, most már csak az a kérdés, hogy azon szerencsések közé tartozunk-e, akik közelében található turmix gép, vagy legalább egy mély edény, avagy hozzánk hasonlóan egy kvázi salátástálban állunk neki, egy merülő mixerrel az egyneműsítésnek, aminek eredményeképp csak nagyon óvatos és kifinomult technikával kerülhető el az, hogy apró piros pöttyök tarkítsák teljes testfelületünket.
Ja, és nagyon jól néz ki, ha kis tálakban betétet is felszolgálunk a leves mellé, ami a esetünkben olívaolajban kicsit megfuttatott tarja, újhagyma, pirított zsemle- és kaliforniai paprikakockák voltak. De apríthatunk kemény tojást, sajtot vagy más zöldségfélét is a leveshez.
Jót tesz neki, ha tálalás előtt van ideje kicsit lehűlni a hűtőben, ez alatt a turmixolásban megbolydult ízek is összebarátkozhatnak egymással.
Kellő és jó minőségű fokhagyma használata esetén abszolút borbarátlan étel. Visszafogottabb ízesítés mellett fogyasszunk hozzá rosét vagy fűszeres fehérbort.










