Egy kis visszatekintés:
Szőlőművelés már a római hódítás előtt is folyt a régióban, de az igazi fejlődést és a ma is létező szőlők megalapítását a kereszténység térhódításának és az apátságok XI. századi megjelenésének köszönhetjük. A lisztharmat, a filoxéravész és az első világháború jelentősen visszavette az itteni bortermelést és az 1950-es évekig kellett várni a fejlődéshez. Az újabb lökés az 1980-as években következett be az új generációk megjelenésével.
Cognac (Charentes):
Talaj,domborzat,éghajlat:
A Cognac-i vidéken a talaj nem meghatározó. A „Cru” területek kijelölése minden bizonnyal elsődlegesen a talajviszonyok alapján került besorolásra, de nem mérvadó a borvidéken.
Ezek a „Cru” területek a következőek:
Bon Bois
Bois Ordinaries
Borderies
Fins Bois
Grande Champagne
A talajtípusok döntően mészkőre épülnek, a legmagasabb mészkő tartalmú vidék a Grand Champagne, míg a többi területre az ebben szegényebb talajok a jellemzőek.
A klíma óceáni, száraz nyarak, enyhe telek.
A borvidéken kilenc szőlőfajta engedélyezett. A király egyértelműen az ugni blanc, emellett valamennyi folle blanche és colombard azért még fellelhető a régióban. A kékszőlő termelés a három „Bois” körzetben az uralkodó. Itt merlot-t, cabernet sauvignont és franc-t valamint malbec-et termesztenek. Ezekből elsősorban rozé, illetve különböző tájborok készülnek.
A borstílusok tekintetében természetesen itt minden a konyakról szól. Erről egy későbbi részben majd még szót ejtünk részletesebben. Azonban készül itt néhány charente-i tájbor is, valamint a magának régen nevet szerzett Pineau-des-Charentes AOC/AOP, amely fehér vagy rozé lehet, és az engedélyezett fajtákból készülhet.A rozé általában édesebb és gyümölcsösebb fehér társainál. A pineau-t igazi jolly joker. Már fiatal korától fogyasztható, de az idő előre haladtával jellegzetes oxidálódott, főtt karakterek is megjelennek bennük.
A Délnyugat borvidékei
Az ültetvények többségét különböző kitettségű, agyagos-mészköves domboldalon találjuk. Fellelhetők azonban palás és kavicsos teraszok is.
Aki mélyebbre ható ismeretekre szeretne szert tenni a borvidék kapcsán, olyan szőlőfajtákkal kell megismerkednie, melyek igencsak idegenül csengenek a világfajták mellett. A vidéken mintegy 60 fajtát tartanak számon. Ezek többsége két családba sorolható, amelyek az egyes házasítások alapját is adják.
A carmenet-k családja, melynek legősebbike a cabernet franc. Ennek, valamint a sauvignon blanc-nak keresztezéséből született a cabernet sauvignon, míg a magdelaine noire des Charentes-tal a merlot szőlője.
A cotoidek családjának a nevét a cot fajta (malbec) kölcsönözte. Az egyik ős, a prunelard az 1970-es években csaknem eltűnt már, de most ismét feljövőben van Gaillac-ban. A négrette, amley a XIX.században még igen elterjedt volt, mára szinte csak Frontonra korlátozódott. A tannat pedig a Garonne-tól délre mindenütt jelen van.
Az itt termő borokat kétfelé lehet osztani: az első csoportot a Bordeaux-val határos szőlőterületek alkotják. Itt a többnyire Bordeaux-ra jellemző fajtákat termesztik, ezért ezeket „Bordeaux klónoknak” is nevezhetjük.
A második csoportba tartoznak azok a régiók, amelynek borai Bordeaux-van sohasem látott szőlőfajtákból készülnek. Ezek az úgynevezett „délnyugati borok”.
Az Entre-Deux-Mers ültetvényeitől keletre találhatók a dordogne-i borvidék szőlői. A délnyugati borrégi északi részét két folyó szeli át, a Garonne és a Dordogne. A Bergerac AOC és a Cotes-de-Bergerac AOC területe 11.750 ha. Itt mindenféle bor készül, ugyanazon fajtákból, mint Bordeaux-ban. A vörösek lágyak, kerekek és szép struktúrájúak, míg a fehérek vibrálóak, gyümölcsösek.Szemben a Cotes fehérboraival, melyek inkább édesek.
Sok kisebb AOC is van a régión belül. Nagy botritiszes édes borok születnek Monbazillac AOC területén, sémillom, sauvignon blanc és muscadelle fajtákból. A Saussignac AOC, a Haut-Montravel és a Cotes-de-Montravel AOC kicsiny területein is ezen fajtákból készülnek nagyszerű édes borok. A legkisebb mind közül a 12 hektáros Rosette AOC.
Bergerac mellett a legszebb száraz fehérborok vidéke még a Montravel AOC. A Pécharmant AOC pedig csak vörösbor lehet.
Délebbre utazva Bergerac-tól a Cotes de Duras körzet húzódik. Itt közel két ezer hektáron vörös-rozé- és fehérbort is készítenek. Fehérborként száraz és édes borokat is egyaránt piacra dobnak.A vörösek pedig két stílusban készülnek; az egyik a gyümölcsös, korai fogyasztásra szánt vonal, míg a másik a tanninos, jól érlelhető kategória.
Cotes du Marmandais AOC termelői könnyedebb bordeaux-i stílusú borokat készítenek.
A Garonne völgyében feljebb haladva lelhetünk rá Buzet AOC szőlőskertjeire, ahol elsősorban a vörösbor kap szerepet.
A „délnyugati borok” ültetvényei elsősorban a Garonne két jobb parti mellékfolyója a Tarn és a Lot folyó völgyeiben találhatóak. A Tarn mentén minden adott a modern szőlőtermesztéshez. A Garonne másik mellékfolyója, a Lot felső folyásánál elterülő vidék a Cahors AOC borainak forrása. Az itt termelt vörösborok auxerrois-ból, merlot-ból, tannat-ból vagy jurancon noirból készülnek. Az itt készült borok színes skálán mozognak. A legjobbak ma már tölgyfa hordóban érlelődnek és versenybe szállhatnak a legdrágább argentin malbec-ekkel.
Az armagnac egy viszonylag kicsi terrorihoz kötődik és csaknem kézműves módon születő ital.
A 15 ezer hektárt kitevő „szőlőlevelet” formázó borvidéken három megyében gazdálkodnak. Ebből viszont csak 3700 hektárról szüretelnek az armagnac készítéséhez alkalmas szőlőt. Az armagnac a legrégebbi francia párlat, már a XIV.században is tettek róla említést. A régió három részből tevődik össze:
le Bas-Armagnac
le Ténaréze
le Haut-Harmagnac
E területek talaja jelentősen eltér egymástól. A Bas-Armagnac agyagos kvarchomokos, tápanyagban szegény. Ténaréze átmenetet képez. A homokkövet itt éppúgy megtaláljuk, mint az agyagos mészköves talajt. A Haut-Armagnac vidékén pedig mészköves és homokköves talajt is egyaránt találunk.
Szőlőfajták
A borvidéken ugyan tíz szőlőfajta engedélyezett. Az armagnac készítéséhez leggyakrabban mégis a következő fajtákat alkalmazzák:
Ugni Blanc: Nagy hozamú, savhangsúlyos és alacsony alkoholtartalmú borokat ad. Lepárlás előtt házasítják őt.
Folle Blanc: A filoxéravész előtt meghatározó fajta volt. Finom, elegáns, gyakran virágillatú párlatokat ad, melyek fiatalon is jól fogyaszthatók.
A baco 22A hibrid fajta, mely a folle blanc és a noah keresztezéséből született. Mára már csak alig 2 ezer hektáron terem. A párlatokhoz az érett gyümölcsök aromáját adja.
A francia délnyugat a Pireneusok lábánál ér véget. Két jelentősebb borvidék, a Pireneusok és Landes-Gascogne ültetvényei tartoznak ide. Ezek szétszórt, kisebb-nagyobb körzetek.
A Béarn AOC borai mindössze 230 hektáron készülnek. Könnyű fehér fajtákat állítanak elő, már-már elfeledett szőlőkből.
A Jurancon és a Jurancon sec AOC vidékén csak fehérbor születik. Arany színű nedű, egzotikus gyümölcsök, fűszerek és némi méz aromáival.
A Saint-Mont AOC borait 1150 hektáron termelik. A vörösekhez a bordeaux-i fajtákat alkalmazzák, kiegészítve tannat-tal. A fehérek a már megszokott ritka szőlőfélékből készülnek. Üde, száraz borok. Az Irouléguy AOC borainak mélyre visszavezethető történelme van. Már a középkorban is fogyasztották a körzeten átutazó zarándokok. Bora jól érlelhető, tanninos, hosszú lecsengésű. A Floc-de-Gascogne AOC vidékén készített borok frissen fogyasztandó rozé vagy fehér erősített borok. Erjedésüket armagnac-cal állítják meg.
A tájborok természetesen itt is jelen vannak. Jelentős mennyiségben készítenek Vin de Pays des Cotes de Gascogne és Vin de Pays du Gers címkével. Ezek általában illatos, savas, ropogós könnyű fehérborok.
KERETES
Télen vörös-, nyáron fröccs. Jeles napokon pedig buborék. Nagyjából ez a vezérfonal sokunk fejében. Pedig egy pohár cognac vagy armagnac elfogyasztásának is épp akkora szeánsza van, mint imént említett társainak.
Van egy borvidék Franciaországban, ami bár kevésbé ismert, mégis az ország legváltozatosabb borrégiója. Ez pedig a délnyugati rész, ismertebb nevén; a cognac és az armagnac hazája. A Bordeaux-tól délre és a Pireneusoktól északra található vidéken minden bizonnyal már régebben folyik szőlőművelés és borkészítés, mint nagynevű északi szomszédjánál. Bár Bordeaux-szal nehéz felvenni a kesztyűt, mégsem lehetne a borvidéket a „szegény szomszéd” kategóriába sorolni. A délnyugati vidék megannyi egyéniséggel rendelkező, karakteres borok bölcsője. A minőségi borok össztermelése 33.541 hektár, míg a cognac és az armagnac termő területe 75.500 hektárra datálódik.
