Mert a borról beszélni az étel nélkül nemhogy hiányos, hanem egyenesen értelmetlen és hamis. Hosszú távon pedig maga az alkoholizmus.
A bor nem egy műtárgy, nem egy elvont ideálhoz kell hasonulnia. Nem az a cél, hogy minden bort egy képzeletbeli 100 pontos tökéletes borhoz mérjük, és kevésnek találjunk, mert lehetne egy kicsit testesebb, vagy lehetne magasabb a savtartalma, vagy alacsonyabb a tannin. Egy bor attól válik tökéletessé, hogy a megfelelő körülmények között fogyasztják el, mondjuk egy tál étellel.
A bornak mindennapos életünk, étkezéseink részévé kell válnia. Bár szükség van a boroknak magukban történő leírására, jellemzésére, amitől mégis életteli és igaz lesz a bor témája, ha a gasztronómián belül beszélünk róla.
Lehet aperitif, társulhat egy könnyed előételhez, egy tál leveshez, egy tartalmas főételhez, vagy a desszerthez. Igyuk digestifként egy szivar mellé vagy egy meleg nyári napon szódavízzel fröccsként. A lényeg, hogy ez nem egy magányos ital, társaságot kíván mind étel, mind emberek tekintetében.
Ezért mi kísérletekbe kezdünk a konyhában, ebben a blogban erről fogunk beszámolni, és arra biztatunk mindenkit, hogy Ti is számoljatok be nekünk!
