A megtérés
Nálam mégsem így történt meg. Igazából nem is emlékszem egy konkrét fordulópontra. Az életemre általában nem jellemzők a hirtelen váltások, ha mégis vannak váratlan események, akkor azokról általában utólag kiderült, hogy logikusan következtek az előzményekből. Szép lassan csurdogált be tehát a bor az életembe, köszönhetően vendéglátós tanulmányaimnak. Elkerülhetetlen volt. Egyik kóstoló jött a másik után, egyik boros tanfolyam a másik után. És ekkor már nem lehetett megállítani a folyamatot. Jöttek a rendezvények a kínáló pult ezen vagy azon oldalán, a bortúrák, az egyre több kedves személyhez való kötődés. Most már nyakig benne vagyok, nincs mit tenni.
Persze azért tudom, hogy a legtöbb embernek és bornak rendes története van. A következő hetekben megismerhettek néhányat azokéból, akikkel a közeljövőben a Vinoporton találkozni fogtok.
Bízom benne, hogy szívesen fogadtok minket!
Sokszor egy konkrét borhoz kötődik, más esetben egy borkóstolóhoz, mondjuk a legautentikusabb helyszínen, a pincében. Egy este, ahol másképp nyílnak ki a palackok, amikor megnyílik a borász és persze a bort kóstoló is.
Vannak borászok, vagy borhoz kapcsolódó emberek, akiknek a személyéhez különösen sok ilyen történet fűződik. Ezek az emberek mágikus hatással vannak ránk, fel tudják pattintani a szemünket, hogy lássuk mit is jelent, jelenthet a bor, megmutatják, hogy hol is rejtőzik az a bizonyos igazság.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
