Interjú a Weingut Bründlmayer kapcsán 1. rész
Kamptal Bécstől egy óra alatt elérhető autóval. A borvidék nevét egy itteni folyóról, a Kampról kapta, a szó második tagja, a „tal” pedig völgyet jelent. Kamptal domborzatát tulajdonképpen egy völgy határozza meg, amely két folyó találkozásánál fekszik, mélyebben húzódó területeit a földtörténet korábbi időszakaiban sokáig víz borította. A magas minőségű szőlőtermesztést lehetővé tevő hegy itt 1000 méter magasságú, az ültetvények maximum 350-400 méterig húzódnak fel az oldalán.
Hosszú múltra tekint itt vissza a szőlőművelés. A területek megítélésének szempontjából történt változás az utóbbi évtizedekben?
A statisztikák azt mutatják, hogy az utolsó 30 évben emelkedik a hőmérséklet, és ez azzal jár, hogy olyan dűlőket kezdünk jobban értékelni, amelyek termését korábban alacsony minőségűnek tartottuk. A magasabb átlaghőmérsékletnek köszönhető az is, hogy egyre nő a kék szőlők telepítése a borvidéken belül. Ezek a változások egyelőre jól jönnek nekünk, profitálunk belőlük, de kérdés, hogy hosszú távon mi lesz az eredményük.
Mekkora múltra tekint vissza a Weingut Bründlmayer?
Történetünk 250 évre visszavezethető, a családban generációról generációra adták át egymásnak a tudást. A pincészetet ma apa és fia irányítják. Az apa, Willi Bründlmayer a második világháború idején Franciaországban állomásozott, és sok bort kóstolt, részben ennek is hatása, hogy a fia a gyakorlatát Montrachéban töltötte.
Willinek ugyanakkor nem csak saját pincészetének nemzetközi szinten is történő ismertté tételében van jelentősége, de Kamptalnak, sőt egész Ausztriának mint komoly bortermő területnek a pozicionálásában is. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy olyan dűlőkben kezdett telepíteni, amelyeken azelőtt a talajban lévő sok kő miatt ez nem volt jellemző.
Sokan ekkoriban egyszerűen őrültnek tartották, és biztosak voltak abban, hogy ezek a szőlőtőkék sosem hoznak majd termést, de ebben igencsak tévedtek. Ma egy ilyen terület szolgál a birtok központjaként is. Elképzelései helyességét borain túl mára számtalan hazai és nemzetközi díj, elismerés bizonyítja.
A terroir újraértékelésén túl milyen eszközökkel sikerült elérnie ezt az eredményt?
Mondhatjuk, hogy Willi volt az, aki világszerte elismert fajtává tette a zöld veltelinit. Jól példázza a helyzetet, hogy tevékenysége előtt Jancis Robinson egyszerű ivóborként aposztrofálta a fajta borait. A Bründlmayer és néhány wachaui pincészet boraival azonban sikerült megváltoztatni ezt a helytelen sztereotípiát.
Ezen túl a rajnai rizling kapcsán is fontos a munkássága, a ’90-es évek elején még nem volt ekkora a bizalom a szőlőfajta iránt, mára azonban biztosak lehetünk abban, milyen sokra képes. Persze régóta kedvelt fajtának számított, de hogy ilyen eredményt érjünk el általa, ehhez vissza kellett tekinteni a régmúltba, és az így nyert tudást ötvözni a legmodernebb technológiával.
Interjúnkat folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
A Bründlmayer egyike a világszerte ismertnek számító osztrák pincészeteknek. A borászatnak nagy szerepe volt abban, hogy Kamptalra a nagy arányban készített, magas minőségű borai miatt ma az egyik legsikeresebb osztrák borvidékként tekintünk. A tájról és a pincészetről Thomas Klinger kereskedelmi vezetőt kérdeztük.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
