Interjú Sandro Boscainivel 2. rész
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Mikor vált a ripasso általánosan elterjedtté a tartományban?
A ripasso metódussal készített utánzatok, másolatok előbb kisebb mértékben jelentek meg, majd egy lavinához hasonlatossá vált az iramuk. Azzal a céllal, hogy az eddig elért eredményeket megóvják, a Masi a márkát a Veronai Kereskedelmi Kamarájának ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy csak olyan borok viselhessék ezt a nevet, amelyek az eredeti Masi metódus szerint készülnek az amarone seprőjén történő újraerjesztéssel. Erre a lépésre 2006 januárjában került sor. Ezt követően 2010-ben született meg a valpolicella ripasso doc önálló eredetvédelmi kategóriája.
Mely szőlőfajtákat használnak fel a Campofiorinhez? Zajlott le ezzel kapcsolatban változás az utóbbi ötven évben?
A szőlőfajták kapcsán nem ment végbe jelentős változás e bor félévszázados történelme során. A házasítást alkotó szőlőfajták összetétele nem változott, még mindig corvinából, rondinellából és molinarából készül a bor. Az arányok ugyanakkor kis mértékben alakultak, a jelenlegi tétel 70% corvinából, 25% rondinellából és 5% molinarából áll össze.
Milyen alkalomra, mely fogáshoz ajánlaná a Campofiorin fogyasztását?
A bor átütő nemzetközi sikere még számunkra is meglepő volt. A tételt Burton Anderson borszakíró a következőként jellemezte: „Óriási test és komplexitás, a veronai borok új stílusának prototípusa.” A bor sikerének egyik titka sokoldalúságában rejlik, kevés bor használható olyan sokféle módon, mint ez.
Sokat utazom szerte a világban, és én vagyok az élő bizonyítéka annak, hogy a Campofiorin minden nemzet konyhájában megtalálja a helyét. Számomra a legtökéletesebb párost olyan fogásokkal alkotja, mint a gazdag húsos vagy gombás szósszal tálalt tészták, a grillezett és sült vörös húsok, a vadételek és az érett sajtok.
Korábban említette a pincészet által készített Campofiorin borok csoportját. Mesélne róluk részletesebben?
Valóban létrehoztunk egy komplett borcsaládot a Campofiorin körül, amely a névadó boron túl tartalmaz egy Masianico névre hallgató fehérbort, a Rosa dei Masiként megjelenő rozét és egy prémium házasítást, a Brolo Campofiorin Orót.
A Masianico készítését 2002-ben kezdtük el, ez a tétel is tartalmaz appassimentónak alávetett szőlőt. A bor úgy készül, hogy a frissen szedett szőlőből készült pinot grigiót szárított verduzzóval házasítjuk. E szokatlan eljárásnak köszönhetően egy elegáns fehérbor születik meg, amely kerek, testes és gazdag, és mindez jól illik a pinot grigio elegáns, letisztult, gyümölcsös aromatikájhoz.
A bor karakteréhez jelentős mértékben hozzájárul a két fő komponens házasítási aránya, az itt tradicionális szőlőfajták és a speciális borkészítési technológia, amely egy modern, de venetói karakterrel bíró fehérbort eredményez. E tétel ily módon szintén szuper venetói, akárcsak az ismert Campofiorin.
A rozé alapanyagát is szárítják?
Kis részben igen. A bor elsőként a 2012-es évjáratban jelent meg. Ez a friss és gyümölcsös rozé a refosco szőlőfajtából készül, amely a pincészet Stra’s del Miliena nevű dűlőjéből kerül a pincébe. A szőlő kis része kerül enyhe szárításra a szüretet követően, így koncentrálva a savakat, és ezáltal növelve a frissességet és az eleganciát.
Az eljárás azért is előnyös, mert lágyítja a gyakran szikár refosco karakterét. A végeredmény a rozé fogalmának egy új interpretációja: egyszerre modern, ugyanakkor megjelenít egy nagyon is a helyszínhez kötődő karaktert.
Milyen módon emelkedik legfelülre a Brolo Campofiorin Oro?
Az 1995-ös volt az első évjárat, amely a Brolo Campofiorin néven megjelent, de 2008-tól a címke kiegészült az Oro szóval. A 2009-es évjárattól a házasítás tartalmaz 10% oseleta szőlőt is, amely egyediséget visz ebbe a prémium házasításba. A brolo kifejezés a francia clos olasz megfelelője, egy olyan ültetvény, amelyet fal vesz körül. A bor száraz, gazdag, bársonyos, komplex és elegáns. Az érlelés ebben az esetben új kis fahordóban zajlott.
Hogy alakul a 2014-es évjárat?
2014 nehézségek elé állított minket: enyhe volt a tél, majd a tavasz második felét az erőteljes esőzések jellemezték. A nyár hűvös volt, emiatt sok gombás fertőzéssel kellett szembenéznünk főként az alacsonyabb fekvésű, völgyekben elterülő szőlőinknél, ahol kevésbé jó a talaj vízáteresztő képessége.
A szüretet szeptember második felében kezdtük el. Bár kezdetben borúlátóak voltunk, végül pozitívvá vált az összkép – különösen a hegyoldalakban és azok lábánál elterülő ültetvények esetében –, hála az ősz végi napos, alacsony páratartalmú, szeles időnek. Az appassimento eljárásra alkalmas szőlő mennyisége 15%-kal alacsonyabb az átlagosnál, de a minőségük jó. Ez az évjárat szerintem nem az erőteljes, hanem inkább az elegáns borairól válik majd ismertté.
A Masi pincészet elnökével, Sandro Boscainivel készített interjúnkban arról beszéltünk, hogyan hozott létre a borászat immár ötven évvel ezelőtt egy olyan borkategóriát, a valpolicella ripassót, amelyet mára sok más helyi pincészet kapcsán is ismerünk.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
