Egy világhírű sauvignon blanc hazája: kakukktojás a Loire-vidéken
A Centre-Loire nem pontosan körülhatárolt borvidék.
Szűkebb értelemben szokott a szakma erről a területről beszélni (Sancerre, Pouilly, Menetou-Salon és környéke), pedig a régió északon Orléanstól délen egészen Clermont-Ferrand-ig nyúlik. A Loire bortermelés szempontjából jelentős területének keleti végén terül el a Centre-Loire-ként ismert szőlőültetvények sora, mielőtt a folyó nyugatra (az Atlanti-óceán felé) fordulna. Nevét onnan kapta, hogy, hogy ez a borvidéki körzet lefedi a Région du Centre közigazgatási körzetet, gyakorlatilag ez a Coeur de la France, azaz Franciaország „szíve”.
Ez a legkisebb a Loire menti borrégiók területei közül, ugyanakkor itt találjuk a két leghíresebb Loire-völgyi ültetvényt, Sancerre-t és Pouilly-Fumé-t. A két város, Sancerre és Pouilly-sur-Loire majdnem egymással szemközt fekszik, a folyó két partján. Földrajzilag és klimatikusan inkább Burgundiához kapcsolható, mivel az éghajlat félreérthetetlenül kontinentális, zord telekkel és forró nyarakkal. Itt a nyári jégesők és a tavaszi fagyok állandó problémát jelentenek.
Sancerre, az elit törzstagja
Sok borkedvelőnek a Sancerre AOC a Loire völgyének legjobb száraz fehérborát jelenti, az 1936-ban létrehozott appellation fényes karriert futott be (a rozé és a vörös csak 1959-ben kapott AOC minősítést). Az ültetvények 14 falura terjednek ki, a szőlővel beültetett terület 2770 hektár, a talaj pedig főleg jó vízelvezető tulajdonságú meszes, köves, mint a nem túl távol fekvő Chablis-ban, gazdag tengeri fosszíliákban. A folyó mentén egy sávban azonban inkább kovás (kvarc) talajú ültetvényeket találunk. Leginkább lankás lejtőkön terülnek el és délkeleti, délnyugati fekvésűek. Az ültetvények kicsiny méretűek, és parányi parcellákra vannak felosztva.
A legtöbb sancerre fehér, magas savtartalmú és sauvignon blanc-ból készül. Hagyományosan 600 literes fahordókban, lassan erjesztették, manapság azonban a borok túlnyomó többsége nem lát fát, hiszen mára a modern borászati eljárások – a pneumatikus prés és hőmérséklet-ellenőrzött rozsdamentes acéltartály – váltak uralkodóvá. A marlborough-i (Új-Zéland) sauvignon blanc-nal közös vonása a jól beazonosítható füves jelleg (bodza, csalán, vágott fű, „macskapisi”), ami a nem teljes érésben szedett szőlőnek tudható be.
Néhány falu, mint például Chavignol és egyes ültetvények, mint a Les Monts Damnés borai azért váltak nagyon népszerűvé, mert füstös-minerális jegyeket mutatnak, és a palackos érlelés során még képesek fejlődni is, holott a sancerre-i borok általában nem érlelésre készülnek. E borok jó kísérője a helyi kecskesajt, a Crottin de Chavignol. Hatalmas népszerűsége és a korlátozott termőterület miatt a már így is magas árak egyre feljebb kúsznak, és ezek a borok általában nem mindenütt kaphatók egész évben.
A magas árak nagy befektetéseket tettek lehetővé mind a szőlészetekben, mind a borászatokban, ennek köszönhetően a borok megfelelő minőségűek még a nagy kihívást jelentő évjáratokban is.
Pouilly-sur-Loire: a chasselas-tól a tűzköves sauvignon blanc-ig
A Loire szemközti oldalán fekszik Pouilly-sur-Loire, amely két, 1937 óta oltalom alatt álló (AOC) bor szülőhelye: Pouilly-Fumé és Pouilly-sur-Loire. A szőlővel beültetett terület 1224 hektár, a két appelláció 7 települést ölel fel. Itt a talaj hasonló a sancerre-ihez, de több kovával, és a lejtők lankásabbak. A borok szárazak és nagyon emlékeztetnek a sancerre-re, de jellemzően gyümölcsösebbek, a szomszédság borára oly jellemző agresszív füvesség pedig kevésbé jelentkezik.
Ezt a bort sokszor blanc fumének is nevezik a helyiek. Miért is a fumé, vagyis füstös jelző? Ennek két magyarázata is van. Egyrészt a fürtökön az érés során halványszürke viaszréteg jelenik meg, mintha füst szállt volna rá. Kóstoláskor pedig erős minerális jegy, kifejezetten „pierre à fusil”, azaz tűzkő íz és illat jelenik meg a borban. Sancerre-től és Menetou-Salontól eltérően ez alatt a név alatt nem készítenek vörösbort. Az áraik körülbelül megegyeznek a Sancerre-ével, de néhány termelő „szuper-prémium” áron is el tudja adni borait.
A Pouilly-sur-Loire AOC chasselas-ból készülő fajtabor. Friss, aromás bor, illatában fehér virágok, mogyoró, egzotikus gyümölcsök is felfedezhetők. Ropogós gyümölcsösségével fiatalon fogyasztandó, de 2-3 évet azért kibír a pincében.
Sancerre-től nyugatra és délre a borokat a Cher mellékfolyóinál fekvő ültetvények szőlőiből készíti
Itt a legfontosabb appellation a Menetou-Salon. Mintegy 465 hektárt tesz ki, 10 falu tartozik hozzá Bourges környékén. Itt találhatunk néhány – a Chablis-éhoz hasonló – kimmeridge-i márgakibúvást, de a talaj általában kemény és meszes.
Sauvignon blanc-ból készülnek a fehérborai, kis mennyiségben azonban vörös és rozé is palackokba kerül, pinot noirból. Egyre nő a népszerűsége, mivel mérsékeltebb áron megkapható „változata” a Sancerre-nek és a Pouilly-Fumének.
Quincy, könnyedebb sauvignonokkal
Quincy kisebb körzet Bourges város másik oldalán. Borai több mint 80 éve tartják helyüket a francia elitben. A Quincy AOC sauvignon blanc-ból készült üde, friss fehérbora az egész Loire-vidék egyik leghosszabb múltra visszatekintő bora. Châteauneuf-du-Pape után a második apelláció volt Franciaországban.
Mindössze két település, Brinay és Quincy tartozik az appellationba. Borai talán rusztikusabbak, mint amit a Centre más sauvignon blanc-os területein találunk. Mintegy 170 hektár nagyságú területén – a Cher bal partján – a homokos-kavicsos talaj az uralkodó.
A Quincy friss, meglepően intenzív illatú (virágok, citrusfélék, zöld spárga aromái). 9-10 fokos hőmérsékleten mutatja legszebb arcát.
Gasztronómia és bor
Nem csoda, hogy ha a francia forrásokban, a világhálón a Centre-Loire térséget és annak borait nem találjuk a Loire borai között. Bár – amint a neve is jelzi – ez is a Loire folyó völgyében található, a francia adminisztráció és a borszakma önálló borvidéknek tekinti. Aki szereti például a füstös, ásványos sauvignon blanc-t, érdemes jobban megismernie ezt a térséget. A Loire-vidéket bejáró sorozatunkban ezúttal a keleti fertályt mutatjuk be.
