Hárslevelűtől kadarkáig
Mindjárt március, erre a hónapra esik nemzeti ünnepünk is. Emlékszem, amikor általános iskolás koromban iskolai feladatként mindenféle szervezett programtól függetlenül édesanyámmal végigjártuk a forradalom budapesti eseményeinek színtereit. Lehet, hogy nem is tizenötödikére esett ez a nap, nem is ez volt a fontos, inkább az események átélése a helyszínek bejárása által. Azóta sem tudok visszaidézni ennél jobb megemlékezést. És erről jutott eszembe valami a szokásokkal, hagyományokkal kapcsolatban: nem attól lesznek igaziak, ha hivatkozunk rájuk, hanem ha megéljük őket.
És hát mivel is lehetne kellemesebben köszönteni a tavaszt, mint azzal, ha egy pohár furminttal vagy portugieserrel koccintunk a hónap közepén? Soha senkit nem buzdítanék arra, hogy tartózkodjon a nemzetközi szőlőfajtákból készült hazai vagy külföldi boroktól. Viszont azokat a pillanatokat, amelyek a közös múltunkról szólnak, ünnepeljük meg azokkal a borokkal, amelyek szintén a közös múltunkban gyökereznek!
Nem az a lényeg itt, hogy a kékfrankos pontosan honnan ered, vagy hogy kizárólag nekünk van-e ilyen borunk. A lényeg inkább az, hogy ebből a szőlőből évszázadok óta készítenek bort Magyarországon. Ez valami, ami összeköthet bennünket a múltunkkal, hiszen hozzánk hasonlóan a történelmünk nevesebb vagy névtelen szereplői is nagy valószínűséggel gyakran kortyoltak a belőle készült borból. Biztos, hogy vannak emberek, akiknek a múzeumokban kiállított tárgyak fontosak, számomra mégis ez az egyik legelevenebb kapcsolat.
Ebben a hónapban tehát a Hungaricumokkal fogunk foglalkozni, olyan borokkal és ételekkel, amelyek már elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak. Azt pedig ne is várjuk el a világtól, hogy megismerje őket, amíg mi magunk is keveset tudunk róluk.
Kellemes napsütötte márciust mindenkinek!
Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz téma hírlevelünkre.
Biztosan nem véletlen az, hogy hová születünk. Alapvetően közünk van ehhez a helyhez, feladatunk, tanulnivalónk van itt. Hiszen, ha megfigyelünk egy-egy népet, láthatjuk, hogy különböző a gondolkodásmódjuk, különböző életet élnek. És persze annak ellenére, hogy mások vagyunk mi is – mondjuk a szomszéd néni meg én -, mégis van bennünk valami megfoghatatlanul közös. Ennek megfejtésében segíthet, ha elmerülünk múltunkban, kialakult szokásainkban, kultúránkban. Az ilyen merengésekkel ugyanis saját magunk egy fontos részét tárjuk fel.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
