A botritisz, amikor haragszunk rá

Az ecetes rothadás ránézésre hasonlít egy pusztán botritiszes rothadáshoz, azonban a fehér szőlőfajtáknál a fertőzött szemek tejeskávé színűek. A rothadás számos gomba és baktérium faj együttes tevékenységének a következménye, melyek mellett jelen van a szürke penész (Botrytis cinerea) is.

Az aszúképzéstől eltekintve a botritisz egy rendkívül kártékony, rothadást okozó gomba. A szürkepenészes fertőzés ecetes rothadással társulva, mely az ecetsav baktériumok megtelepedését jelenti, jelentősen rontja a szőlő minőségét, és mennyiségét is.

A szürke rothadás kialakulásához a 20 fok körüli hőmérséklet a legkedvezőbb. 2014. augusztus közepén-végén voltak ilyen hőmérsékleti értékek, melyhez csapadékos vagy párás idő járult. A fertőzés nem csak mechanikai okokból képződő sebhelyek mentén alakul ki, hanem a lisztharmat fertőzés következményeként is. 2014-ben a lisztharmat elleni védekezés nehéz volt a hosszú ideig, folyamatosan fennálló fertőzésre alkalmas időjárási viszonyok miatt, és sokan talán nem is fordítottak elegendő figyelmet az ennek nyomán fellépő szürkepenész fertőzésre. Alábecsülték ennek a veszélyét. Ez, és a gomba számára optimális időjárás okozta, hogy komoly rothadásos károk alakultak ki valamennyi szőlőfajtánál.

Sajnos azonban a szeptember eleji száraz meleg sem segített már a fertőzött szemeken. A botritiszes fertőzés alacsony cukortartalomnál érte a bogyókat, így az nem tudott átfordulni aszúsodásba, már csak azért sem, mert a rothadt bogyókat a muslicalárvák és a darazsak tönkretették. (A szőlőszemeken nagyon sok élesztő- és baktériumfaj előfordul természetes körülmények között is. A rovarok nagyon fontos vektorai a különböző mikrobáknak, hiszen mozgékonyságuk révén a fő terjesztőik. Fontos jelenség, hogy az ecetes rothadás mindig együtt jár a muslicák jelenlétével is.)

Anyag és módszer

A felmérést 2014.09.08-án végeztük. A vizsgálat tárgyát képező 7 hárslevelű, és 10 furmint klón a tarcali Bakonyi-dűlőben található. Az 1992-ben telepített gyűjteményben a hiányoknak köszönhetően klónonként 15-28 db tőkét vizsgáltunk meg. Minden egyes tőkén becsléssel állapítottuk meg a rothadt és az egészséges szőlőszemek arányát. F-próbával vizsgáltuk a kapott különbségek szignifikanciaszintjét. A szőlősorok egymás mellett találhatóak, azokat talajtani és mikroklimatológiai szempontból azonos hatások érték. Az év folyamán 10 alkalommal volt permetezve a szőlő. Mind kontakt, mind felszívódó szereket alkalmaztunk. Szürke penész ellen szintén volt célzott védekezés, utoljára 2014. augusztus 19-én.

A hárslevelűt viszonylag megkímélte a rothadás

Valamennyi klón esetében 5% alatt maradt a rothadt szemek aránya, azzal együtt, hogy 1-2 tőkénél a rothadás mértéke a 20%-ot is elérte. A legegészségesebb formát a T.607-es klón mutatta, míg a legrothadékonyabb a T.114-es volt. Szignifikánsan azonban csak a T.114-es klón tért el a legellenállóbb klónoktól (F= 4,069, p< 0,001).

A furmint klónok esetében jóval szembetűnőbb különbségeket találtunk

(F=11,77, p< 0,001). A rothadás legnagyobb mértékben a P.26 klónt érintette, míg a T.8/7575-ös klón minimális mértékben fertőződött. Nagyon rothadékonynak bizonyult a leginkább elterjedt T.85-ös klón is. Felhívnánk a figyelmet a T7575-ös klónra, mely úgy tűnik, hogy a rothadásnak nagyon jól ellenállt!

A rendkívülinek mondható rothadást sokan, sokféleképpen próbálták magyarázni

Beleértve olyan elméleteket is, hogy a permetszerből kihagyták a hatóanyagot a gyártók, vagy az időjárást megváltoztató világ összeesküvésnek vagyunk szenvedő alanyai, vagy egyszerűen csak a szomszéd a hibás, mert nem védekezett megfelelően.

Egy ettől tudományosabb feltételezésre szeretném felhívni a figyelmet. 2014 nyarán szinte folyamatosan erős lisztharmat fertőzési veszélyt jeleztünk a hetente kiadott előrejelzésünkben. Évek óta megfigyelhető, hogy a termelők gyakran a már megjelenő lisztharmat tünetek után védekeznek csak intenzívebben. Ez legtöbbször működik is, hiszen sikerül megfogni a lisztharmatot, nem utolsó sorban a felszívódó szereknek köszönhetően.

A spóra szőlőre történő kiülepedése után azonban rendkívül gyorsan megindul a hifa képződés (penetrációs hifa), melynek során az áttör a növény felszíni sejtjeinek sejtfalán, ahol aztán megkezdi a táplálkozást. Amikor a termelő a lisztharmat tünetet szemmel látja, akkor már megtörtént az epidermisz sejtjeibe a behatolás. Ha sikerül elpusztítani a lisztharmatot, a szőlőszem láthatóan meggyógyul, de a megsebzett sejt alkalmasaz ecetes rothadást előidéző kórokozók megtelepedéséhez, másrészt a csapadék okozta kirepedésre is érzékenyebb lesz a szem. 

2014-ben meleg, szinte folyamatosan nedves időjárás volt augusztusban, vagy a reggeli harmat miatt, vagy a csapadék miatt. Ez alkalmat biztosított a fertőződéshez, melyet ráadásul a nagyszámú muslica aktívan elő is segített. Megfigyelhető volt, hogy látszólag teljesen ép szem is bebarnult, majd ecetesedett. A bogyóhéj épsége azonban csak látszólagos. A szembe behatoló botritisz, vagy a mikrosérüléseket okozó lisztharmat mindenképpen kell ahhoz, hogy más mikrobák is bejussanak.

Az UV-sugárzás

Felhős időben kevesebb az UV sugárzás, ilyenkor emiatt is jobban támadhat a lisztharmat. Mi az UV szerepe? Manning and von Tiedemann (1995) szerint az UV-B növeli a másodlagos anyagcseretermékek jelenlétét, mint amilyenek pl. a flavonoidok, amelyek a növény ellenállóképességében játszanak szerepet. Az UV-sugárzás ugyanakkor serkenti a viaszképződést a leveleken és a termésen, ami segít a kórokozókkal szembeni védelemben (Keller et al. 2003).

Willocquet L. et al. (1997) azt találták, hogy az UV-B gátolja a spórák csírázását és a micéliumok növekedését. A gomba gátlásával, az ellenállóképesség fokozásával tehát az UV-B sugárzás aktívan hozzájárul a szőlő védelméhez. A magasabb N-tartalom szintén segíti a lisztharmat megtelepedését. Nyilván a felhős idő együtt jár a csapadékkal, de legalábbis párás idővel, ami segíti a szaporodását. A csökkent fotoszintézis is növeli az olyan kórokozók megjelenését, mint a botritisz.

A Botrytis cinerea elleni védekezés nehézségét adja, hogy a leginkább fungicid rezisztenciára képes gomba. Ezért hallani idősebb emberektől, hogy hajdanában sokkal kevesebb permetezés is elég volt.

Nos, nem a nagyobb permetszer adag segít, hanem a más-más hatóanyaggal történő permetezés.

A jövőre nézve azt tudjuk javasolni, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen mindenki a lisztharmat megelőzésére, így talán ha az időjárási tényezők a szőlő számára kedvezőtlenül is alakulnak, nagyobb sikerrel vehetjük fel a küzdelmet a szőlő gombás fertőzései ellen. Mindenesetre 2014 a  lisztharmat  mellett az  ecetes rothadás  elleni  küzdelemként vonult be a  termelők  emlékezetébe.

A cikk eredetileg a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, IV. évfolyam, 8. szám.)

Irodalom

Manning W.J., von Tiedemann A. 1995. Climate change: Potential effects of increased atmospheric carbon dioxide (CO2), ozone (O3), and ultraviolet-B (UV-B) radiation on plant diseases. Environ. Pollut., 88: 219-245.

Keller M., Rogiers S.Y., Schultz H.R. 2003. Nitrogen and ultraviolet radiation modify grapevines’ susceptibility to powdery mildew. Vitis, 42/2: 87–94.

Willocquet L.; Colombet D.; Rougier, M.; Fargues, J.; Clerjeau, M.; 1997: Effect of radiation, especially UV-B, on spore germination and mycelial growth of the grape powdery mildew. Wein-Wiss. 52: 221-223.