Tisztán kell látni, hogy a világ borízlésének formálásában az amerikai fogyasztóközönség jelentős szerepet játszik. A trendek – akár a ruhaiparban a divatok egy tervezőasztal mellől – egy szép estén egy vacsoraasztal melletti beszélgetésből indulnak, szájról szájra terjednek, másnap már történelem, és verdiktum.
A kóstolási rendszerek kialakításában a Wine & Spirit Education Trust úttörő szerepet vállalt. Az iskola 1969-ben alakult, képzési szintjei egymásra építkeznek. Az első szint az alapfogalmak tisztázásával foglalkozik, úgymint borfajták, tárolási hőmérsékletek, felszolgálással kapcsolatos fogalmak, alapvető étel-ital párosítási szabályok. A legmagasabb képzési szintjük (4. szint) a Nemzetközi Borakadémikus szint. Ennek keretében a szőlőtermesztéssel, termőterületekkel, borral, …
Bálint Lászlónak abban a luxusban van része, hogy számára a bor nem főállás. Most lehet, hogy sokan arra gondolnak, „Nahát, itt egy hobby-borbarát osztja nekünk az észt”. A helyzet nem teljesen így néz ki, ugyanis a borszakmán belül is sokan elégedettek lehetnének magukkal, ha annyit kóstolnának, és képeznék magukat, mint Laci (ha már úgyis tegező …
Találós kérdés: mi az, amikor valahol a nagyvilágban, egy nemzetközi borbemutatón, egy bizonyos asztal körül igen nagy tolongás észlelhető, a többi asztalnál pedig elvétve alig kóstolgatnak, az elhanyagolt termelők pedig szúrós tekintettel néznek a sikeres borász felé? Elárulom, ez a „Szepsy” jelenség… egy része!
A divat meghatározza a bort, a bor pedig alakítja a divatot. A chardonnay hódít(ott), a rizling és a pinot noir nagyon divatos, a cabernet sauvignon pedig állandó sztár. Vajon csak a fajták, vagy pedig az iskolázási módok teremthetnek divatot? Milyen eszközök állnak a termelők rendelkezésére annak érdekében, hogy a vásárlók figyelmét felkeltsék termékeik irányába?
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
