Kell egy jó sztori, egy emlék vagy csak a hibátlan bor tudja nyújtani a tökéletes borélményt a fogyasztójának? Vannak akik racionálisan, érzelemmentesen bírálnak egy bort, mint Robert Parker. „Az értékelés csakis a palack tartalmán alapulhat, és nem pedig a pedigrén, az áron, a ritkaságon, vagy a termelő iránti rokonszenv mértékén” – véli a világ egyik leghíresebb borszakírója. De ezzel korántsem ért mindneki egyet.
A Művelt Alkoholista Megdönteni Robert Parkert címen írt blogbejegyzésében érveket sorakoztat fel ellene és mellette. A cikk megírását az a tény váltotta ki, hogy Mike Steinberger, boríró is kritikával illette Robert Parkert.
„Steinberger azonban úgy látja, hogy a „csak az számít, amit érzek” voltaképpen sértett, beszűkült, már-már kispolgári hozzáállás. Mert a bor sokkal több, mint pusztán az, amit érzünk: történelem, kultúra, politika, családi hagyományok stb. A bor élvezetének része az is, ahogyan emberekkel és helyekkel hoz kapcsolatba. „A számunkra különleges jelentéssel bíró borok esetében hajlamosak vagyunk megbocsátóbbak lenni, és ez nem bűn” – írja. Nem bűn, de nem is erény, mondom én, főleg, ha az írásait azért olvassák, mert tájékozódni szeretnének.” – fejti ki a másik álláspontot a Művelt Alkoholista.
További prok és kontrák a bejegyzésben olvashatóak. Lássuk be, egy hétköznapi borkedvelőnek nehéz lenne nem emocionálisan dönteni egy-egy bor esetében. A szakemberektől pedig valóban el kell várni, hogy csak az számítson, ami a palackban van? Ahogyan Robert Parker is véli.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
