A tartomány nyugati felében dombok és széles, napsütötte völgyek uralják a vidéket, a keleti részében pedig magas hegyek, szurdokok és sebes folyók. A buja vidéken Olaszország egyik legjelentősebb gasztronómiai központjára lelhetünk, Norcia városában. Találunk itt híres sonkát, szarvasgombát, pisztrángot, lencsét, vaddisznót, hegyi sajtot és még sok finomságot. A Toszkánával szomszédos tartomány a gasztronómiai kirándulások úticélja. Ha az állandó kínálat nem elég, akkor érdemes ellátogatni októberben a Prosciutti del Mondo (a világ sonkái) fesztiválra, vagy a februári Nero Norcia (szarvasgomba fesztivál) vásárra – írja a Telegraph.
Regionális specialitások
Az előételek választéka hasonló, mint Toszkánában, így itt is megkóstolhatjuk a crostinit (kisméretű pirítós, szezonális feltéttel), a helyi sonkákat és szalámikat. A sertésből készült ételek fő lelőhelye Norcia városa, ahol híres prosciutto crudo készül. A porchetta (sült, töltött malac) egészen Rómáig elterjedt étel, de kevesen tudják, hogy a gyökerei ebből a térségből eredeztethetőek. Ezt gyakran árulják útszéli bódékban, teherautókban vagy piacon is. A helyi változata a porchetta al finocchio, ami édesköménnyel készül.
A tönkölybúza egy kiemelkedően fontos összetevője az umbriai konyhának, a legértékesebb termesztési helye a Monteleone di Spoleto körüli dombok. Ezt az ősi gabonát máshol a kenyérkészítésnél használják, de Umbriában a belőle készült leves a legnépszerűbb (zuppa di farro). A májusi hónap szezonja az úgynevezett fagiolina babnak, amely édes ízérzetű és a Trasimento-tó régiójából származik. Ezen kívül a bettonai borsó (piselli) is kiváló minőségű.
A tartomány tipikus tésztája az umbrici, amelyet lisztből és vízből készítenek, és nem tartalmaz tojást. Azonban ne lepődjünk meg, ha nem találjuk ezt a nevet az étlapon, ugyanis városonként változik a megnevezése és sokszor alakja is. Néhány példa: manfricoli in Narni, ciriole in Terni, picchiarelli in Sangemini, cavatelli in Orvieto. Ezen kívül még két általános tésztatípussal találkozhatunk a stringhozzivel és a strozzapretivel.
A legjellegzetesebb tésztaszósz Umbirában szarvasgombából készül, annak is minden színű változatából, attól függően, hogy melyik évszakban melyik városban vagyunk. Fontos, hogy a tészta, amelyre a szósz kerül, minél vékonyabb legyen, így a legkülönlegesebb ízek tudnak érvényesülni.
Olaszország szerte híres az umbiriai Castelluccio lencse, amely apró szemű és édes. A Piano Grande alatti falucskáról kapta a nevét, ahol termesztik. Nemcsak újév napján, hanem egész évben fogyasztják, főleg a helyi, fűszeres kolbász kíséretében. A húsételek közül a bárány, a vad galamb, a vaddisznó és a különböző vadak a legnépszerűbbek. A tengerpart hiánya miatt elsősorban tavi és folyami halak kerülnek a tányérokra Umbirában. A Fekete-folyóból jellemzően pisztrángot, míg a Terni közelében elhelyezkedő Piediluco-tóból angolnát horgásznak.
A helyiek desszertje az ameliai fehér füge (fichi bianchi of Amelia) megbolondítva csokoládéval és mandulával. Érdemes megkóstolni a norciai hegyek környékéről származó birka tejből készül sajtokat, ezek a legjelentősebbek a tartományban.
Borok
Umbriában közel azonos mennyiségű fehér és vörösbor készül. Érdekesség, hogy itt is alkalmazzák a passito eljárást, amelynek lényege, hogy rácsokon (természetes anyagból készült) hagyják megszáradni a szőlőt, így édes bort nyernek ki a koncentrált bogyókból. Ennek legjobb képviselője a Vin Santo.
A tartományban 16 ezer hektár szőlőültetvény található, ebből évente átlagosan 740 ezer hektolitert készítenek, amelynek 30,5 százaléka DOC besorolású (Denominazione Origine Controllata, eredetvédelmi rendszer Olaszországban).
A fehér szőlőfajták közül a legjelentősebb a helyi grechetto, amely az egész tartományban elterjedt. A kékszőlők között a sagrantino a legfontosabb. AZ eredetvédelmi kategóriákon belül kettő DOCG (legmagasabb garantált minőségű borok), 11 DOC és 6 IGT( tipikus földrajzi megjelölésű) területet különítenek el Umbriában.
A két legfontosabb Torgiano Rosso Riseva és Sagrantino di Montefalco, mindkettő vörösbort jelöl.
Kiemelkedő jelentőségű szőlőfajta még a trebbiano, amely az Orvieto fehérborainak az alapját adja a város környékén.
