Ha boros példával kell leírni eddigi sommelier karrierem, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint nebbiolót termeszteni. Baromi nehéz.
A nebbiolo makacs szőlőfajta, csak és kizárólag Észak-Olaszországban hajlandó teremni, a belőle készült borokat hosszú évekig, akár évtizedekig őrzik a pincék. Amikor volt szerencsém megkóstolni egy 1961-es Barolo Conternót, percekig nem szólaltam meg. Aztán nagy bölcsen azt mondtam: Wow!
A nebbiolo olaszul a nebbia, azaz köd szóból ered, egyrészt mert a sötét szőlőszemeket fehéres por / dér (pruina) borítja, másrészt a fajta nem kapkodja el az érést, a késő őszi ködös időszakban szüretelik.
Mit jelent mindez, párhuzamba állítva az én történetemmel? Azt, hogy Olaszországban külföldiként es főként bejutni a szakmába, netán mindig egy kissé előrébb jutni rengeteg erőfeszítést igényel. Újdonság, mi? Tudom, nem az. De megélni más.
Harminc alatt éppen hogy az íróasztal mellől csöppentem bele a boros világba, végtelen órákat töltve felszolgálással, majd magamban örömködve, amikor sikerült fontosabb pozíciókban / éttermekben végre megint kissé közelebb kerülni a borhoz, mesélni róla, magyarázni.
Először nyilván csak csendben felszolgálsz, figyelsz, kóstolsz (ha lehet), aztán amikor elkezdesz beszélni, néha ledöbbennek, hogy aha, tud válaszolni… Aztán amikor túl sokat válaszolsz, megijednek, nehogy már a magyar csaj jobban tudja! „Ja, hogy elvégezted a sommelier iskolát, hát az még nem jelent semmit. Különben is, miattatok nem lehet a tocait többé tocainak hívni.” Idézet egy kedves vendégemtől, Signor Bianchitól, az első enotékás (magyarul vinotéka) munkám során.
Kiábrándító, de így van. Viszont szívóssággal és türelemmel azért lehet haladni.
Ha sikerül továbbvinnem a nebbiolós párhuzamot, akkor olyan menő leszek, mint Giacomo Conterno 61-es Barolója, de nekem jó lesz egy üveg Bricco del Drago Poderi Colla is.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
