Bock József: „Segíthetne a zéró tolerancia eltörlése”

Interjú a villányi borászlegendával

Fotó: Bergics Balázs

1981-ben örökölte meg édesapjától az első szőlőt. Mit tekint a közel 40 éves borász pályafutása legnagyobb eredményének?

Talán azt, hogy élni tudtam a lehetőségekkel. Eredeti foglalkozásom gépésztechnikus, és bár 1992-ig az iparban dolgoztam, valóban már jóval előtte elkezdtem a borral foglalkozni. 1987-ben palackoztam az első boromat, amit Baranya megyei szállodáknak adtam el. 1990-ben pedig már budapesti kereskedők kerestek meg, segítségükkel bejutottam a fővárosi gasztronómiába, ott voltak a boraim többek között a Gundelben, a Hiltonban és a Kempinskiben.

(…)

Mi lehet az oka, hogy Villány korábban „ébredt”, mint a többi borvidék?

A térség turisztikailag már akkor is felkapott volt, jártak oda turisták, igényelték a palackos bort és mi erre reagáltunk. Konkrétan a mi esetünkben azok a bizonyos környékbeli szállodák már édesapámat győzködték, hogy töltse le a borát. És szerencsére mindegyik említett kolléga vezető beosztásban töltött be valamelyik állami vállalatnál, így rendelkezésre ált a technológiai háttér, hiszen kistermelőként másként nem lett volna lehetőségünk elvégezni a derítést, szűrést, palackozást.

(…)

Hogy működik Ön szerint ma a magyar borágazat? Miben kellene fejlődni?

Alapvetően rendben van, jó borokat készítünk, az erőteljesebb marketinget viszont hiányolom. A hazai átlag borfogyasztás 20 év alatt kis túlzással a felére esett vissza, ez komoly probléma. A fiatalokat a koktélok és egyéb divatos italok helyett a hazai borok fogyasztására kellene ösztönözni. De segíthetne a zéró tolerancia eltörlése, hogy az emberek ihassanak egy pohár bort a vacsorához, valamint a reprezentációs költségek után fizetendő 51 százalékos „büntetőadó” törlése is.

A villányi „nagy hatok” egyik tagja, 1997-ben az Év Bortermelője. Véleményére még ma is az egész hazai szakma odafigyel. Bock József beszél múltról, jelenről és a jövőbeni országos feladatokról.