Bor, mámor, Badacsony
Elsőként valamilyen „véletlen” folytán épp Szeremley Huba badacsonyi pincészetére esett a választása. Azonnal beleszerettünk a borok világába és a badacsonyi szőlőkbe. Így történt, hogy nem sokkal később azon kaptuk magunkat, hogy a családom már meg is vette azt a bizonyos kis szőlőterületet a hegyen.
Ha ezen túl egy másik konkrét eseményt kellene felidéznem, akkor az talán az 1999-es napfogyatkozás lenne, Badacsonyban, számos borász, vendéglős és egyéb borhoz értő vagy csak borkedvelő vendég részvételével.
Itt nemcsak a borok világának mélységeivel és sokszínűségével ismerkedtem meg, hanem néhány olyan emberrel is, akikhez későbbi „borutam” kapcsolódik.
Ezen történések már el is indították a „lavinát”. Beiratkoztam egy főiskolai fakultatív órára, melynek címe a „Bevezetés a borok világába” hangzatos nevet viselte. Na itt vált végzetessé a bor iránti szerelmem…
Aztán jöttek a bortúrák, kóstolók, szüretek, majd egyéb sommelier és borismereti tanfolyamok. Franciaországi gasztronómiai és vinológiai tanulmányaim is maradandó nyomot hagytak bennem, ott ugyanis sikerült rövid ideig borkóstolás órákon is részt vennem, nem utolsó sorban pedig borbemutatókon, fesztiválokon, kiállításokon és persze egészen egyszerűen éttermekben, brasserie-ben „gyakorolni” a kóstolás technikáját.
Ezen élmények mellett alapvetően meghatározó, és kicsit földhöz ragadtabb az a tény, hogy az apámmal együtt igazgatott vendéglőben szükséges a megfelelő borkínálat összeállítása, aktualitások időnkénti megjelentetése és az új borok, borászok, pincészetek megismerése.
Végül pedig kialakult egy nagyon kellemes kis baráti társaság, akikkel rendszeresen hódolunk a „bor és gasztronómia” isteneinek színe előtt.
Sok kellemes benyomás ért az évek alatt, ezek mégsem lettek volna elegendők, ha saját magam nem találok a borok világában olyan dolgokat, amelyek odakötnek. Hogy mik voltak ezek?
A borral az ember nemcsak egy új világba csöppen, egy új nyelvet tanul meg, hanem egy másfajta életszemléletet is kap, amely ember- és természet-közelibbé teszi gondolkodásmódját. Ezen tulajdonsága révén betekintést kapunk a természet egyik csodájának születésébe.
A bor sokféle embert hoz közös nevezőre, amely a mai világban máskülönben elég nehéz küldetés. A jó bornak egyénisége van, amely által közöl valamit és a legoptimálisabb esetben „megérinti” az ember lelkét, ahogyan a finom ételek is.
Felidéz emlékeink közül egy-egy kedves pillanatot, eseményt vagy történést. Akár egy illatot, egy személyt, egy tájat, egy nyaralást, egy évszakot vagy egy gyermekkori vasárnapi ebédet a nagymamánál… Olyan emlékképeket, életérzéseket fedezhetünk fel egy-egy borkóstolás folyamán, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek.
Ha jól emlékszem, valamikor a főiskolás éveim elején kezdődött a borhoz kötődő, kétségektől mentes vonzódásom. Természetesen, aki elindított ezen az úton, az apám volt, neki az a fantasztikus ötlete támadt – többek között –, hogy látogassunk el azokhoz a borászokhoz, akiknek a borait kínáljuk vendégeinknek.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
