Összesen 250 konyakház működik a két megyében, ebből a négy legnagyobb itt tömörül Cognacban. Ők minden munkafolyamatot helyben is végeznek: a szőlőtermesztést, a hordókészítést, a lepárlást, az érlelést, a vegyítést és a raktározást.
Mindezt akár végig is nézhetjük: szervezett látogatásokon belekóstolhatunk a konyakházak életébe. A régi házak közül a legnagyobb, a Martell túrája alig több mint egy óránkat veszi igénybe,és érdemes végigcsinálni, hiszen a végén kóstolással és ajándék konyakkal honorálják meg érdeklődésünket. A Martell-túra egyik érdekessége az alapító háza, amelyet korhű stílusban rendeztek be, és olyan lakályossággal, mintha a jó öreg Jean Martell éppen csak a szőlőbe szaladt volna ki. A konyhaasztalon diót szórtak szét- a kevésbé jól nevelt látogatók törhetnek belőle, és meggyőződhetnek róla, hogy ezt azért mindig frissre cserélik. A raktárházak jó levegőjükről ismertek: a fahordókban érlelődő konyakból évente sok hektoliternyi távozik a levegőbe. Ez az „angyalok része”- ezért van az, hogy Cognacban még a felnőttek is igyekeznek kisangyalok lenni.
Ha a túrán kellően hozzáidomultunk a környék, lassú tempójához, sétálhatunk egyet az ódon hangulatú városkában. A legenda szerint 300 évvel ezelőtt egy fecske nem csinált itt nyarat, viszont minden évben visszatért erre a varázslatos vidékre, míg végül olyan aranyszínűvé vált, mint a jól megérlelt konyak. A fecske a Martell ház emblémájában maradt velünk, Cognac viszont óvárosával őrizte meg a konyaktermelés hőskorának hangulatát. Ha végigandalogtunk a Charente folyó partján fekvő város utcácskáin, megnéztük a Valois kastélyt, a városházát, a három római kori templomot, vettünk egy kis sajtot a piacon, akkor sétáljunk el az I. Ferencről elnevezett félkör alakú térre, ahol jó néhány szórakozóhely közül választhatunk pihenőhelyet. A Café Cognacban például megkóstolhatjuk az XO sört, amely nem más, mint XO konyak és sör keveréke.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
