A téma a borkóstolás

Miért vezessünk bornaplót?

És most nem az fog itt következni, hogy bezzeg a bor. Mert hát, hogy őszintén bevalljam a bor-napló írással sem volt másképp. Éveken át alkalmi papírok, amelyek jobb esetben megmaradtak, és jobb esetben egy helyre kerültek, de amelyeket aztán sosem olvastam újra.

Aztán a helyzet változott, mondjuk naplót a szó eredeti jelentésében még ma sem írok. Úgy vagyok vele, hogy a fontos dolgokat úgysem felejtem el. Azzal hogy nem írok le minden gondolatot, azt érem el, hogy állandóan ott maradjanak a fejemben, formálódva, alakulva.

A borokkal azonban más a helyzet. Itt és most töredelmesen bevallom, hogy én nem vagyok egy azok közül a szerencsések közül, akik egy poharat ismeretlenül a kezükbe kapva boldogan kiáltanak fel, hogy „hiszen ez ez és az, alig fél éve kóstoltam itt és itt, mondjuk abban a borsorban sokkal jobb volt nála, ennek és ennek a bora, ami viszont meglepő módon – múlt héten kóstoltam – hirtelen hullámvölgybe került”. Egyszerű átlag-borember vagyok egyre fejlődő képességekkel, amelyeknek azonban megvannak a határai.

De most térjünk inkább vissza az eredeti gondolatmenethez és lépjünk is tovább. Tehát azért jó bornaplót írni, mert nemcsak, hogy utána tudunk nézni korábbi kóstolóknak, fel tudunk idézni kellemes emlékeket, különleges emberek társaságát, hanem mert azáltal, hogy valamilyen módon arra kényszerítjük magunkat, hogy szavakkal próbáljunk leírni valamit, elkerülhetetlenül jobban figyelünk rá. Ha pedig figyelünk rá, legyen az bor vagy ember, sokkal mélyebben tárulkozik fel előttünk, mintha csak felszínes impresszióinkra bízzuk magunkat.

És persze arról is ejtsünk szót, hogy egy ilyen jellegű könyvecskéhez senkinek nem kell profi borleírónak lennie. Elég, ha lejegyezzük, hogy hol, mit, kikkel kóstoltunk, néhány személyes megjegyzéssel és egy pár spontán vörösbor folttal kiegészítve.

Ebben a hónapban a borkóstolással foglalkozunk majd, úgyhogy mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy szerezzen be a megfelelő elektronikus vagy hagyományos notesz mellé néhány palack bort, és keresse elő a dugóhúzót. Aztán…

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem nem igazán jött össze a klasszikus naplóírás. Többször is belekezdtem, de aztán mégis abbamaradt a dolog. Ennek valószínűleg több oka is volt, hiszen kevéssé voltam kitartó, viszont annál inkább lusta. E mellett pedig nem töltött el kellemes érzéssel régi írásaim visszaolvasása, a jóízű mosoly elmaradt, maximum egy kínos belső vigyor lett belőle.