Mesés szalvéták és villásreggelik vonzásában
A Gulyás Judit és Szeleczky Ildikó által írt könyv a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő vendéglátási kategóriákat és szabályokat veszi sorra. Elkülönítve például az üzleti ebédet a munkaebédtől, tudniillik az előbbire általában jellemző egy fővendég jelenléte, akinek tiszteletére bizonyos mértékek között protokollárisan zajlanak az események, míg az utóbbi üzletfelek, kollégák egy ebéddel egybekötött egyszerűbb megbeszélését jelentik. Ugyancsak kiderül a különbség a nagyjából egy időben zajló, amerikai filmekben gyakran emlegetett villásreggeli, a brunch és egy délelőtti pezsgős fogadás között.
A kötet a szabályok és az egyes események során kötelező, illetve kerülendő eszközök mellett ugyancsak kitér bizonyos, a vendéglátás kapcsán fontos élelmiszereke anélkül, hogy akár csak messziről is emlékeztetne egy szakácskönyvre. Borkedvelőként külön öröm számunkra, hogy a kávé és a tea választása, felszolgálása és fogyasztása mellett a szerzők írnak a borokról is, sok általánosan jól használható tanáccsal látva el a borok felszolgálásában járatlan vendéglátókat.
Bár a könyv szabályrendszere jól áttekinthető, értelmezhető, és a maguk helyén elfogadható, a kötet legélménydúsabb fejezete az, amikor a szerzők magáról a terítékről írnak: az asztalról, az abroszról, a szalvétáról. Elsősorban a textileket bemutató fejezeten látszik az, hogy írója lubickolt a témában, amelynek összefüggéseiről saját tapasztalattal, egyéni meglátásokkal bír.
Ebben valószínűleg komoly szerepe van annak, hogy Gulyás Judit – a kötet egyik szerzője – textiltervező iparművész, aki az iparművészethez kötődő kommunikációs pályája mellett önálló textil- és papírművészeti kísérleteket folytat.
A vendéglátás esztétikájának különös jelentősége a szöveges bemutatáson túl a képekből árad. A minden oldalpárt meghatározó nagyméretű, színes fotók a gyakorlatban mutatják be a két terítésszakértő által elképzelt hangulatot. Azoknak pedig, akik a hangulaton túl a precizitásnak is nagy szerepet szánnak, szól a kötet melléklete, amelyen láthatóak az alapterítések, a különböző nemzetközileg jegyzett evőeszközök és pohártípusok.
Az egyébként igen magas színvonalra törekvő kötetben egyedül a pezsgős- és borospoharak kapcsán találtunk csak megkérdőjelezhető választásokat. Nem mondjuk, hogy teljesen rosszak lennének a kiválasztott poharak, de a mellékletben látható, majdnem függőleges oldalú fehér- és vörösboros pohár, valamint a teljesen kifelé nyíló pezsgős flőte nem kifejezetten segíti a bor vagy a pezsgő illatanyagainak koncentrálását és orrunkhoz való eljuttatását. A lapos pezsgőspohár pedig abban az esetben megfelelő választás édes pezsgőhöz, ha azt nem tekintjük minőségi italnak, egyébként egy lassan túlléphető és elfeledhető kategória. Ez a kérdés azért érdekes, mert míg a söröknél a szerzők különböző pohárformákat ajánlanak különböző típusú sörökhöz, addig a boroknál – amelyeket sokkal inkább az étkezések részeként kezelnek – ezt kevésbé tudatosan kezelik.
Mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy a borok felszolgálásával kapcsolatos tanácsok hasznosak, kifejezetten segítőkész a mellékletben található, dr. Csizmadia András által írt kis borkalauz. Megjegyzésünk jelentőségét az is csökkenti, hogy a kötet célja nem a borszerviz alapos bemutatása. Ha viszont jó hangulatot árasztó, ízléses képei és könnyen áttekinthető szöveges útmutatásai alapján szervezünk meg egy vendégséget, minden bizonnyal előbbre lépünk majd a vendégvárás összetett művészetében.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Irigyelted már egy kirakatrendező munkakörét, hajlamos vagy megállni egy fantáziadúsan berendezett virágüzlet kirakata előtt, fontos számodra a mindennapokban is megjelenő esztétika? Ha ezek után még arra a kérdésre is igennel felelsz, hogy szívesen főzöl-e otthon, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy „A stílusos vendégvárás” című könyv meghozza majd a kedved ahhoz, hogy barátaidat, családodat meginvitáld magadhoz egy villásreggelire, délutáni kávéra, ünnepi vacsorára.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
