Kavaklidere, a sikersztori
Fotó: wineminx.blogspot.com
Törökországban nehéz fába vágja a fejszéjét, aki az alkoholiparban szeretne sikeres lenni, és a borászatokra hatalmas nyomás nehezedik a kormánytól.
Nemcsak az igen komoly adóteher miatt, ami a maga kb. 50 százalékával az egyik legmagasabb a világon, de ugyanakkor bármiféle marketing tevékenység, reklám, online vásárlás sem engedélyezett. Ráadásul az éttermeknek szinte lehetetlen alkoholfogyasztási engedélyt kapniuk, és este 10 után már a boltokban sem árusíthatnak alkoholt. Természetesen a jó kis sörözéseket a parkban is el lehet felejteni…
Ezek a tényezők sajnos hátráltatják a vállalkozásokat, és a fogyasztók inkább otthonaikban isznak.
Mégis szólnak sikertörténetek olyan termelőkről, akik hisznek a különféle török borrégiók által nyújtott adottságokban és a helyi szőlőfajtákban.
Kavaklidere, Törökország első privát borászata 1929-ben alakult és azóta az ország vezető bortermelőjévé fejlődött. A 19,5 millió liter tárolókapacitással rendelkező borászat 49 különböző borral büszkélkedhet, és ennek közel 20%-át már az export piacon is megtalálhatjuk.
Fotó: grapecollective.com
A siker egyik titka, hogy a harmadik generációs családi vállalkozás cseppet sem változtatott a filozófiáján, és még mindig úgy tekintenek a vállalkozásukra, mintha az egy kis butik borászat lenne. Így minden apró részletre figyelve és a terroirt szem előtt tartva ugyanolyan gondossággal készítenek asztali bort, mint prémium kategóriát, tudtuk meg Ahu Tokgöztől, a fiatal és szenvedélyes borászhölgytől. Ahu életében már gyermekkorában nagy szerepe volt a bornak, ugyanis szőlőmuston nevelkedett fel.
Legkiválóbb boraikat a Pendore dűlőiből nyerik, ahol a mediterrán találkozik a kontinentális éghajlattal, és a hőmérséklet általában magasabb, mint más régiókban. Ez hozzájárul a szőlők tökéletes érettségéhez, mind a nemzetközi, mind a helyi fajtákat nézve.
Fotó: winesofturkey.org
Törökországban még nincs hivatalos apellációs rendszer, ezért bármilyen szőlőfajtát bárhova lehet ültetni és azokkal kísérletezni. Ebben ad segítséget már 2008 óta Stéphane Derenoncourt , a híres „repülő borász”, akinek hatására a borászat már elkezdett az organikus borokra fókuszálni.
A Kavalkidere csapata folyamatosan a boraik fejlesztésén és népszerűsítésén fáradozik, és hosszú távú céljuk közé tartozik az export növelése és a helyi szőlőfajták megismertetése a világgal.
Reméljük, hamarosan mi is koccinthatunk egy pohár öküzgözüvel!
Tudta?
Anatólia borkészítésének története körülbelül 7000 évre nyúlik vissza, napjainkban a termelés mintegy 5%-át helyi, a többit nemzetközi szőlőfajták adják. Törökország nagyon sok különleges helyi szőlőfajtával büszkélkedhet. Legnépszerűbb fehér szőlői a narince, emir, sultaniye és a bornova misketi, míg vörös szőlőfajtái az öküzgözü és a kalecik karasi. Anatólia a bortermelés egyik legfontosabb régiója, de a Földközi és az Égei-tenger szőlőskertjei is lédús szőlőt adnak.
A Török Köztársaság létrejötte után kezdetét vette a bortermelés és a szőlőültetvények fejlesztése, és a kormány 1928 után pénzügyi és technikai fejlesztéssel támogatta a bortermelőket. Az 50-es években egyre jobban kezdtek a nemzetközi fajtákra fókuszálni, főleg az Égei ültetvényeken, majd a 80-as években a turizmus fellendülésével egyenes arányban nőtt a borfogyasztás is. Sok pincészet a legmodernebb borászati technológiát kezdte el alkalmazni, hogy a nemzetközi elvárásoknak megfeleljenek. Ezeket a törekvéseket tükrözik a számos külföldi megmérettetésen való részvételek, díjak és a minőség jelentős javulása. Az OIV adatai szerint 2014-ben összesen 480 ezer hektáron termelték a nemes gyümölcsöt.
Hogy hangzik egy pohár vörös öküzgözü vagy fehér narince? Félreértés ne essék, ezek nem egzotikus bájitalok, hanem kiváló helyi török szőlőfajták. És hogy még miért nem hallottunk felőlük (tisztelet a kivételnek…)?
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
