Mit kóstoltunk csütörtökön?
Bevezetésképp érdemes összefoglalni az est folyamán kóstolt borokkal kapcsolatban, hogy azok főképp arról a két borvidékről érkeztek, amelyeket legtöbben azonosítunk a szőlőfajtával. Tokaj és Somló mellett azonban kóstolhattunk bort az egyébként Nagy Somlói borvidékhez tartozó Ság-hegyről, Egerből, Zalából és az osztrák Rusztról is.
A két fő furmintos borvidék méretkülönbségéből természetesen adódik, hogy a borok döntő többsége, vagyis több mint 70%-a Tokajból érkezett, ezt követte majd’ 20%-os aránnyal Somló.
Az évjáratokat vizsgálva megállapíthatjuk, az est gerincét a két, aktuálisan piacon lévő évjárat alkotta: a 2007 és a 2008. Ezeken túl kóstolhattunk néhány, még hordómintának számító 2009-es tételt is, valamint a régebbi, már forgalmon kívüli évjáratokból előkerült 2006, 2004 és 2002.
A sort száraz és félszáraz borok alkották a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében. A furmintról tudni lehet, hogy későn érő fajta, amely általában határozott savgerinccel bír. E két tulajdonság kiemelkedően fontos, ha a tokaji stílusú édes borokra gondolunk, legyen szó késői szüretelésű tételekről vagy a legendás aszúkról.
Most azonban azt vizsgáljuk meg, milyen markánsan jellemző a késői szüret eredményeként kialakuló magas alkoholtartalom a száraz borok esetében. Az összefüggés persze ennyire sosem lesz egyszerű, hiszen több olyan tényező, mint az évjárat vagy a talaj, befolyással bír a végső eredményre.
A két legjobban reprezentált évjárat, ahogy azt korábban elmondtuk, a 2007-es és a 2008-as volt. Az előbbi, azaz a 2007-esek esetében, a borok 76%-ának alkoholtartalma 13,0 és 14,9 között mozgott, az ezen tételekhez kapcsolódó szüreti időpontok szeptembertől novemberig terjedtek, a legtöbben azonban október első felében szüreteltek, ami fehérszőlők esetében késői szüretnek tekinthető. Míg az arányok 2008-ban sem változtak alkoholtartalom szempontjából, addig a szüret időpontja néhány kivételtől eltekintve október végére, november elejére koncentrálódott.
A furmintok többségére a hordóban, vadélesztőkkel történő erjesztés gyakorlata volt jellemző, főleg nagyobb pincészeteknél, magasabb tételszámnál fordult elő a fajélesztők használata, valószínűleg a nagyobb biztonság garantálása érdekében. Az érlelés szinte kizárólag fahordóban zajlott, mindössze néhány esetben maradt tartályban a furmint.
Egyrészt abból, hogy a kóstolón sok kis pincészet vett részt, másrészt abból, hogy viszonylag nagy volt a dűlőszelektált borok száma adódott, hogy sok, 1000 palacknál kisebb tételszámban piacra kerülő furminttal találkozhattunk. Összesen 9 pincészet lépte át a 10 000-es határt, közülük pedig mindösszesen egy a 100 000-et. Nemzetközi viszonyban tehát kis vagy ultra kis mennyiségekkel számolhatunk a hazai csúcsfurmintok esetében.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
A Furmint Február 2010. február 25-i kóstolóján bemutatott több mint 50 furmint – tekintettel a mintaszámra és a kiállítók névsorára – jól reprezentálta a hazai furmintkínálat felső szegmensét. Ennek eredményeként és a pincészetek által rendelkezésünkre bocsátott információk alapján levonhatóak bizonyos megállapítások a minőségi furmintról.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
