A városközponttól szűk félórányi autóútra, Sant Sadurní d’Anoia városkában található Penedès régió cavatermelő központja. Spanyolország caváinak mintegy 90%-a erről a területről származik, ennek nagy részét a 2 legnagyobb és legismertebb pincészet, a Freixenet és a Codorníu állítja elő. Mi ez utóbbi birtokot akartuk megnézni – évi százötvenezer látogató nem tévedhet.
Még be se kell lépni ahhoz, hogy az érdeklődőt ámulatba ejtse a hely történelmi atmoszférája és monumentalitása: a hatalmas vaskapun végighúzódó aranyszínű Codorníu feliratnak köszönhetően egy pillanatnyi kétségünk se lehet afelől, hogy jó helyen járunk. A kapun belépve a recepció épülete leginkább egy középkori lovagi teremre emlékeztet, és csak az épület saját moziszobájának multiplexet idéző üléseibe süppedve tudatosul bennünk, hogy ez mégiscsak a huszonegyedik század, ahol éppen szélesvásznon készülünk megnézni a család történetét feldolgozó image-filmet, mielőtt körbevezetnének minket a birtokon.
450 évnyi történelem
A legrégebbi feljegyzés a Codorníu családról 1551-ből származik, és egy bizonyos Jaume Codorníu-t emleget, akiről annyit tudunk, hogy szőlőprései és hordói voltak abban az időben, tehát valószínűleg szőlőtermesztéssel foglalkozott. A család történetének legfontosabb évszáma 1659, amikor is a Codorníu szülők legidősebb lánygyermeke, Anna Codorníu házasságot kötött egy másik neves szőlőtermesztő család sarjával, Miquel Raventósszal. Innentől kezdve a pincészetet a Raventós család irányítja, de az egyes termékek számára a mai napig megtartották a Codorníu nevet.
A szakmai elismerés azonban még mindig nem hozta meg a fogyasztás tekintetében a kívánt áttörést. Ne felejtsük, hogy az előkelőbb rétegek számára már akkoriban is léteztek példaképek, akik alakították a trendeket. Annyi volt a különbség csupán, hogy míg manapság a sztárok és egyéb, számunkra relevánsnak gondolt celebek szokásait próbáljuk követni, addig akkoriban a király diktálta a divatot. A Raventós család pechjére azonban az uralkodók eleinte utálták a pezsgőt, viszont abban a pillanatban, amikor ők is elkezdtek cavát fogyasztani, megindult a tömegtermelés, és az eladások évi pár száz üvegből 1895-re elérték a csaknem százezer palackot.
És az ámulat folytatódik
A roppant impresszív kisfilm után alig vártuk, hogy a moziterem komfortjából kilépve magunk is beszippanthassuk ezt a több évszázados történelmet. A harmincas tárlatvezető fiatalember az udvarra kísért minket, ahol aztán tökéletes brit angolsággal köszöntötte a csoportot (aki járt már Spanyolországban, átérzi az élmény unikális jellegét), és ezután végig lelkesen, gördülékenyen mesélt a birtokról és az általuk gyártott cavákról.
A XX. század elején Manuel Raventós nagyszabású építkezésbe kezdett: a birtok megtervezésére a neves katalán modernista építészt, Antoni Gaudí kortársát, Josep Puig i Cadalfach-t kérte fel. Ő tervezte meg a kétezer négyzetméteres présházat, a csomagoló-szállító részleget (ez ma a recepció), valamint a családi rezidenciát.
A kert murvás ösvényein a szökőkutak között kacskaringózva először a régi présházba mentünk, amit azóta múzeummá alakítottak át. Hatalmas préseket, hordókat, különböző palackokat találunk itt, valamint jellegzetes Codorníu-plakátokat. 1898-ban Manuel Raventós – mai kifejezéssel élve – pályázatot írt ki a termék illusztrálására. Rengeteg művész, grafikus küldte el munkáit, melyeken a kor nőideálját helyezték a középpontba. A színes rajzok nagyban megnövelték az eladásokat, a vállalat pedig azóta is nagy hangsúlyt fektet a caváik által képviselt filozófia művészi megjelenítésére.
50 millió palack a föld alatt
A múzeum körbejárása után jött a legizgalmasabb rész: végre leereszkedhettünk az igazi mélységekbe, a 30 kilométer hosszan, mintegy kétszázezer négyzetméteren elterülő pincerendszerbe, ahol a másodlagos érlelés zajlik. A vezetőnk elmondása szerint csaknem 50 (egészen pontosan 48) millió palack cava várja itt lenn, hogy a minimum 1, maximum 5 évig tartó erjedési periódus után elinduljon a nagyvilágba. Állítása szerint olyan kivételes minőségű élesztőt használnak, amely egyáltalán nem teszi szükségessé az üvegek forgatását, mivel az élesztő így is tökéletesen átjárja a bort. A rázást, sok pezsgőpincészethez hasonlóan, géppel, ún. gyropalette-tel végzik. Egy ilyet mi is megleshettünk működés közben (ez amúgy nem része a körbevezetésnek), a távirányítású, elég zajos rázógép úgy nézett ki, mintha egy Transformers-filmből lépett volna elő.
A terület tehát gyalogszerrel szinte bejárhatatlan, de szerencsére a dolgozók megtalálták a megoldást: kisvonatra ültetik a látogatókat, akik ezek után ujjongva, gyermeki lelkesedéssel suhanhatnak az ezernyi állvány között. A vonatozásból nem maradhat ki az a sarok, ahol a nagy előd, Anna Codorníu büsztje áll, hatalmas felirat alatt. A folyosókon hasonló majolikafeliratok jelzik, hogy az adott soron éppen melyik cavájuk van a palackokba zárva.
Családi biznisz – kicsit másképp
A látogatás utolsó programpontjaként a kóstolás következett: egy külön helyiségben mindenki megízlelhett két különböző cavát, az egyikük Spanyolország legkedveltebbje, az Anna de Codorníu, a másik pedig egy kellemesen zamatos rozépezsgő volt.
Kóstolás közben megtudtuk, hogy vendéglátóink összesen 2175 hektáron gazdálkodnak, mely területek legnagyobb része Penedèsben található, de ezen kívül vannak ültetvényeik Riojában, valamint Aragon, Valencia és Badajoz környékén.
Elsődleges szőlőfajtáik a macabeo, a xarel-jo, a parellada és a chardonnay, a rozé pezsgőkhöz pedig pinot noir-t használnak. 2008-ban összesen 26 különböző tételük volt a piacon, melyet 8 országban kihelyezett irodáikon keresztül értékesítettek szerte a világon.
A vállalat mindig is büszke volt innovációira: nem csak hogy ők alkották meg elsőként a cavát, de a spanyolok közül ők használtak fel először chardonnay szőlőt a gyártáshoz (1983), illetve ők alkottak először rozé cavát pinot noirból (2001).
A családi sztorik áhitatos hallgatása közepette szépen el is fogytak a cavák a poharakból, így nem maradt más, mint a távozás – persze szigorúan az ajándékbolton át. A pincészet ebben sem ismer tréfát – közepesen nagy területen rengeteg relikviát és természetesen az összes forgalomban lévő tételt megtaláljuk, bár bizonyosan nem itt jutunk hozzá legkedvezőbb áron ezekhez a gyöngyöző csodákhoz.
Ajánlás
A birtok a hét minden napján nyitva áll a látogatók előtt, e sorok írásakor hétfőtől-csütörtökig 9 és 17 óra, péntektől vasárnapig 9 és 13 óra között. Angol nyelvű vezetés elsősorban délelőttönként van, de nagyobb létszám esetén egyéni időpont is kérhető. Előzetes telefonos bejelentkezés szükséges, a fejenként 8 eurós díjat a helyszínen kell befizetni.
Látogatásunk után egy általános konklúziót levonhattunk: Barcelonában járva már nem csak a Sagrada Familiát, a Güell Parkot, a Ramblát vagy a Tibidabót kell mindenképpen megtekinteni, hanem igenis rá kell szánnunk egy délelőttöt, hogy ellátogassunk erre a csodálatos vidékre, a cava őshazájába.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
