Feketeribiszke (alias cassis) és más bogyós gyümölcsök illata csap meg a pohárba szagolva, majd ha egy kortyot a szánkba veszünk, ugyanez az érett gyümölcsvonal folytatódik kellemes savtartalommal, karakteres tanninokkal és fűszeraromákkal kiegészülve. Ez utóbbiak folytán viszonylag pikánsabb ételekkel is elbír, mondjuk egy tartalmas chili con carnéval, de egy „szelídebb” véres steakhez is el bírjuk képzelni. Talán érdemes lenne még egy-két évre elrakni, és a kiszabott idő lejárta után filozofikus hangulatban mindenki megvizsgálhatja, ki változott többet ő maga vagy a bor?

