A bor színét vizsgálva már láthatjuk a perem barnulásából, hogy nem egy fiatal borral van dolgunk. A pohárba szagolva tovább erősödhet véleményünk, hiszen érett jegyekkel találkozhatunk, a borban már ott vannak a palackos érlelés úgynevezett tercier aromái, kialakult a palackbuké. Az asztalt piros bogyósgyümölcsök, a dohány és a föld mellett a keleti fűszerek füstölőket juttatnak eszünkbe. Kóstoláskor is szépen egyben vannak az ízek, a vaníliás édesség olyan, mintha a bor ezáltal gyermekkorára, a hordókra emlékezne vissza. Szépen öregedő úriember, még mindig játékos savgerinccel. Szívesen ajánlanánk hozzá bárányból készült fogásokat.
Kékfrankos
