Vagyis pinot gris, azaz szürkebarát. Franciaországból származik, a pinot család tagja, közvetlen rokonai a pinot blanc és a pinot noir (hazánkban utóbbi és a szürkebarát terjedt el leginkább). A pinot gris a pinot noir mutációja, és erősebb fajtajelleggel is bír, mint a pinot blanc (legalábbis Franciaországban). Elzászban a pinot gris telt, parfümös bort ad diós, füstös, fűszeres, sőt sokszor mézes jelleggel, legyen a stílus akár száraz, édes vagy a botrytises változatban akár szuperédes. Ezeknek kevés közük van ahhoz a bortípushoz, amit pinot grigio néven tart számon a világ borfogyasztó nagyközönsége. Az olasz pinot grigio Ugyanis a Collio kivételével üde, meglehetősen könnyű, semleges bor. A fajta Kelet-Európában, Ausztriában és Németországban is sokfelé megtalálható, sőt kezd teret nyerni Kaliforniában, Ausztráliában és Új-Zélandon is, miután Oregonban már igen szép sikereket ért el. A badacsonyi borvidék híres fajtája, a legenda szerint a szerzetesek honosították meg a környéken, mert olyan szőlőt kerestek, amely cukor hozzáadása nélküli is kellemes bort ad minden évben. (A misebornál ugyanis követelmény, hogy tisztának kell lennie, nem szabad cukrot adni hozzá.) Megtalálható még a Balatonfelvidéki és a Mátraaljai borvidéken. Közép érésű (szeptember vége, október eleje), közepesen termő fehér borszőlőfajta. Késői szürettel, termésmennyiség visszafogásával javítani lehet a szőlőből készülő bor minőségét, mivel a szürkebarát még az olaszrizlingnél is jobban meghálálja azt. Fürtje kicsi (átlagtömege 60g), vállas vagy hengeres, nagyon tömött. Bogyója kicsi, szürke, gömbölyded, hamvas, középvastag, szürkés-rózsaszíns héjjal. Érdekesség, hogy héja színanyagot is tartalmaz, így előfordulhat, hogy a szürkebarát rózsaszínesre festi borát kisebb vagy nagyobb mértékben. Húsa puha, leves, semleges ízű, igen sok cukrot gyűjt. Bora nem túl aromás, olajos magvas jellegű, nem is túl savas, időnként testes.
