Az Ibériai-félszigeten garnacha néven találkozhatunk vele. Sokáig csak úgy ismerték, mint a Chateauneuf-du-Pape összetételében engedélyezett (de ritkán kihasznált) 13 fajta közül a legmeghatározóbbat.
A grenache napja az 1990-es évek végén jött el, mikor a testes, érett, fűszeres vörösborok divatja indult. Aromatikájára jellemző az intenzív málnás és epres jelleg, ami ellenállhatatlanul populárissá teszi borait. A fiatal vagy túlterhelt grenache tőkék gyümölcséből magas alkoholtartalmú, de sápadt színű bor lesz. A fajtát Ausztráliában és Kaliforniában is nagy méretekben művelik olcsó tömegborok előállítása céljából, de különösen Ausztráliában egyre több idős grenache ültetvényt állítanak át nagy formátumú, gyümölcsös, markáns vörösborok termelésére. A fajta kiválóan alkalmas rozé készítésére is.
A grenache napja az 1990-es évek végén jött el, mikor a testes, érett, fűszeres vörösborok divatja indult. Aromatikájára jellemző az intenzív málnás és epres jelleg, ami ellenállhatatlanul populárissá teszi borait. A fiatal vagy túlterhelt grenache tőkék gyümölcséből magas alkoholtartalmú, de sápadt színű bor lesz. A fajtát Ausztráliában és Kaliforniában is nagy méretekben művelik olcsó tömegborok előállítása céljából, de különösen Ausztráliában egyre több idős grenache ültetvényt állítanak át nagy formátumú, gyümölcsös, markáns vörösborok termelésére. A fajta kiválóan alkalmas rozé készítésére is.
